Sajnálatos módon kijelenthető, hogy az Európai Unióban – néhány szemfüles tagországot leszámítva, mint Magyarország vagy Szerbia – olyan készlethiány ált be a koronavírus elleni vakcinákat illetően, hogy egyes mintaországok (Belgium, Hollandia) átoltottsági mutatóit olyan országok előzték meg, mint a közel-keleti Bahrein, Izrael vagy az Egyesült Arab Emírségek. Hogy a baj mennyire valós, hűen érzékelteti, hogy milyen hangvételben beszéltek egyes konzervatív EP-képviselők, miután vége lett az Európai Néppárt (EPP) uniós vakcinabeszerzéssel foglalkozó rendkívüli frakcióülésének kedden.
Tóth Edina, a Fidesz európai parlamenti képviselője például úgy fogalmazott, hogy „rendkívül sok, sürgősen megoldásra váró probléma van az Európai Uniónak a koronavírus-járvány megfékezését célzó vakcinabeszerzési stratégiájával, ugyanis emberéleteket kell megmenteni késlekedés nélkül”. Beszédes, hogy a frakcióülésen jelen volt maga az Európai Bizottság (EB) elnöke, von der Leyen is, aki kénytelen volt végighallgatni a képviselők helyzetértékelését, többek között azt is, hogy
miközben Brüsszel hatalmas összegeket fektetett a vakcina programjába, jelenleg Európában van a legkevesebb beoltott ember.
S e megállapítás biztosan nem fog dobni sem az EB, sem pedig von der Leyen népszerűségén. Pedig a kompromisszumkészségéről, valamint higgadt hozzáállásáról híres EB-elnök akár fel is használhatta volna a pandémia okozta válságot arra, hogy egy megfelelő határozottsággal véghez vitt stratégiával kifényesítse a némileg kopott politikusi renoméját. Ugyanis von der Leyennek – a pacifikáló természete ellenére – sajnos karrierje során mindig meggyűlt a baja a határozott, erőskezű döntésekkel.
Amikor Angela Merkel német kancellár 2005-ben von der Leyent nevezte ki családügyi miniszterének, a tavalyi vakcinaszállítmányok kapcsán tett grandiózus bejelentéséhez hasonlóan, akkor is nagyszabású családügyi reformokat jelentett be, amely többek között a németek drasztikusan hanyatló születésszámát igyekezett volna mérsékelni azzal, hogy megnöveli az államilag támogatott szülési szabadságok napjait, valamint, hogy megsokszorozza az óvodák és bölcsődék számát.
Az ígéretes tervekből azonban hiányzott a gyakorlati megvalósításhoz szükséges eszköztár, s a nagy számban beígért óvodákból szinte semmi sem lett. A túlzott nagyra törésből fakadó helyzet megoldását viszont már von der Leyen utódjának, Kristina Schrödernek kellett megoldania.
Négy évvel később – Merkel szociális és munkaügyi minisztereként -, von der Leyen egy újabb nagy bejelentéssel rukkolt elő, miszerint minden német gyermeknek lehetővé fogja tenni, hogy napi egyszer meleg ebédhez juthasson. A jóindulatú, ám a gyakorlati szinten ismét nem túl alaposan végig gondolt célkitűzés végül különböző tartományi hatáskörű jogi bonyodalmak miatt szintén kudarcba fulladt.
Újabb négy év elteltével, 2013-ban, Németország első női honvédelmi minisztereként, egy nagyszabású terv keretében a Bundeswehr teljes modernizálása mellett tette le a garast. Csakhogy az elképzelések akkor sem öltöttek testi formát. Emlékezetes, 2015-ben robbant a hír, miszerint a német hadsereg különleges osztaga akkora felszereléshiánnyal küzd, hogy egy, a NATO által megszervezett kiemelt fontosságú hadgyakorlaton seprűkkel imitálták a német egységek a hiányzó fegyvereiket. Von der Leyen az esetet követően ígéretet tett arra, hogy a hiányzó felszereléseket azonnali hatállyal pótolni fogják, ám egy későbbi kiszivárgott jelentés szerint a Bundeswehr a mai napig tetemes fegyver, valamint hadeszköz hiánnyal küzd.
Az említett esetek tökéletesen rávilágítanak von der Leyen gyenge pontjára.
Annak ellenére, hogy a jelenlegi EB-elnök kifejezetten nagyszabású tervekben gondolkodik, s a megszokott politikusi fásultság tünetei soha sem kísérték végig karrierjét, mégis úgy tűnik, hogy céljainak a gyakorlatba való átültetése bizonyos akadályszintek felett reménytelenné válik.
S e minta Brüsszel 27 tagállamot képviselő, kudarcos vakcinabeszerzéssel kapcsolatos tárgyalássorozata esetében is kirajzolódik. Pontosabban két különbséggel: egyrészt, ahogyan von der Leyen a viharfelhők közeledtével ügyesen lavírozni tudott miniszterként az egyes tárcák között, úgy most, az Európai Bizottság elnökeként nincs alternatív útvonala; másrészt, a koronavírus okozta egészségügyi, valamint gazdasági válság teljesen felrúgta a politikai elhatározásokra szánható időkereteket, így az EB elnökének kis túlzással szinte valós idejű döntéseket kell(ene) meghoznia.
Miután Jean-Claude Juncker 2019-ben leköszönt hivataláról, Európa józanabbik fele joggal lélegzett fel, ugyanis utódja, von der Leyen politikai értelemben vett friss és pacifista hozzáállásával reményt sugárzott Európa-szerte.
Kifejezetten kár lenne azért, ha az Európai Bizottság elnöke a politikai renoméját és sorsát néhány nyugati, önkényes elvek alapján mérlegelő gyógyszervállalat markába helyezné pusztán azért, mert meghátrált a jelenlegi kihívások előtt. Ennek átlátásához azonban önvizsgálatra is szüksége lesz, amelyet a múltbéli kudarcai alapján levont tanulságai bizonyosan elő fognak segíteni.
Szerző: Sümeghi Lóránt, a Századvég Alapítvány vezető elemzője
Forrás: Kontra.hu
