Egy újabb világjárvány kitöréséhez vezethet a WHO elszámoltatásának hiánya
Több, mint egy év telt el azóta, hogy a Kínából eredő koronavírus-járvánnyal kapcsolatban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hatalmas késéssel jelentette be, hogy az emberiséget egy világméretű pandémia fenyegeti. A szervezet politikai érdekek mentén elnapolt bejelentése óta - amely emberéletek millióiban és tönkretett gazdaságokban mérhető -, egyelőre nem látni az érdemi felelősségre vonás jeleit, különösképpen Kína befolyásával összefüggésben. Ennek hiánya azonban egy újabb világjárvány kitöréséhez vezethet.
Sümeghi Lóránt,a Századvég vezető elemzője
Emlékezetes, kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt, 2020. március 11-én a WHO etióp származású főigazgatója, Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz bejelentette, hogy a szárazföldi Kínából elszabadult koronavírus okozta járványt képtelenek voltak a kínai hatóságok megfékezni, ezért globális veszélyhelyzetet hirdet ki.
A hatalmas ázsiai országot már korábban monitorozó számtalan politikai, valamint egészségügyi szakértő azonban elégedetlenül állt a WHO főigazgatójának bejelentéséhez, ugyanis érvelésük szerint a veszélyhelyzet kihirdetése legalább hat, de inkább nyolc hetes csúszással történt.
Meglátásuk jogosságát alá is támasztja a szervezet tavaly januárban közzétett, teljesen zavaros kommunikációja a kínai állapotokkal kapcsolatban. Miközben épp felszálló ágban volt Kínában a koronavírusos megbetegedések száma, addig január 14-én,
a Tedrosz vezette WHO a kínai kormányzat hivatalos álláspontját átemelve, kijelentette, hogy nem rendelkeznek olyan konkrét bizonyítékokkal, amely szerint az új típusú koronavírusos megbetegedés emberről-emberre terjedne.
(Mondani sem kell, hogy mindeközben a Kínai Kommunista Párt cenzorai és erőszakszervezetei ádázul igyekeztek minden olyasfajta információt felszámolni, ami összefüggésbe hozhatná Kínát egy akkor még csak esetlegesnek tartott világjárvánnyal kapcsolatban.)
Ám a jelentősen felfutó megbetegedések száma, valamint a 11 milliós lakossal rendelkező Vuhan városának vesztegzár alá vonása sem akadályozta meg Tedroszt abban, hogy január 30-án tovább húzza a globális veszélyhelyzet kikiáltását. Aznapi bejelentése szerint bár a járványügyi adatok arra engedtek következtetni, hogy egy globális méretű pandémia előtt állunk, ismét a kínai hatóságok felkészültségét és hatékonyságát dicsérte. Csakhogy a fertőzések száma ezt követően még intenzívebben emelkedett, s tavaly februárra a vírus okozta pusztítás már egyáltalán nemcsak az ázsiai kontinensre koncentrálódott, hanem elérte többek között Európát is, amelynek déli térsége addigra már annak súlyos elszenvedőjévé vált.
Adódik a kérdés, hogy vajon mi késztette a WHO-t és annak főigazgatóját arra, hogy csupán 6-8 hetes késéssel lássa el a legfontosabb feladatát, s hogy miért tartott ki a végsőkig a kínai álláspont mellett?
Magyarázatként sajnálatos módon nemcsak az Egészségügyi Világszervezet főigazgatójának személye szolgál, hanem a WHO bénult és politikailag korrupt szervezeti működése is.
Tedrosz végsőkig való kínai álláspont melletti kiállása, valamint a Kínával kapcsolatban szemmel láthatóan megértő attitűdje elsősorban annak a masszív kínai lobbinak köszönhető, amely kiemelte őt egy marginálisnak mondható etióp egészségügyi szerepkörből a világ egyik legbefolyásosabb szakértőjévé.
Ugyanis meglehetősen kevés embernek adatik meg, hogy az etiópiai, fegyveres Tigré Népi Felszabadítási Front tagjaként és minimális egészségügyi miniszteri tapasztalattal a 2017-es WHO főigazgatójának megválasztása előtt nem sokkal a Peking-i Egyetemen tartson kampányelőadást arról, hogy mennyire fontos, hogy többek között egészségügyi irányvonalak mentén Kína és a déli félteke országai között még szorosabb együttműködés alakuljon ki.
Miután Tedrosz elnyerte a WHO főigazgatói posztját, egy nappal később már a kínai állami médiában erősítette meg, hogy az általa vezetett szervezet kiáll az „egy Kína elv” mellet, azaz nem tekinti Tajvant független országnak.
Majd 2019-ben a WHO – az orvosszakma teljes döbbenetére – támogatásáról biztosította a Hagyományos Kínai Orvoslást, amely többek közt olyan népi hiedelmekkel is operál, minthogy egyes gyógynövények képesek elpusztítani rákos sejteket, daganatokat. Nem is oly meglepő tehát, hogy Kína számára Tedrosz személye önmagában garanciát jelentett arra, hogy az afrikai egészségügyi piacon betöltött jelenlétét tovább növelje az ázsiai ország, akár bizonyos ágazatok teljes bekebelezésén keresztül.
Ám az Egészségügyi Világszervezet vezetőjének ideológiai befolyásoltsága mellett az is hozzájárult a szervezet mulasztásához, hogy a jelenlegi WHO már nem egyenlő azzal, amely például 2003-ban vasszigorral vette fel a küzdelmet a SARS-járvánnyal küszködő Kínával szemben.
Emlékezetes, az akkori WHO főigazgató, Gro Harlem Brundtland a szervezet történetében először intette óva a Kínába látogatni vágyókat, továbbá rendre utasította az ázsiai országot abban is, hogy ne próbálja meg eltussolni a megbetegedések számát.
Ehhez képest a WHO-ról szóló hírek az elmúlt évek során nem a szakmai döntésekről szóltak, hanem arról az érthetetlen pazarlásról, amelyet a szervezet példának okáért „utazási költségek” jogcímén költ el.
Az amerikai AP hírügynökség néhány évvel ezelőtt szellőztette meg azokat a belső felhasználású dokumentumokat, amelyekből kiderült, hogy a WHO évente mintegy 200 millió dollárt – átszámítva több mint 6 milliárd forintot – költ munkatársainak utaztatására, miközben 2018-ban az AIDS elleni küzdelemre csupán 71 millió dollárt, a tuberkulózis elleni intézkedésekre pedig csak 59 millió dollárt fordított.
Mindezek fényében kijelenthető, hogy a vezetőség politikai, valamint a szervezet pénzügyi korrumpálhatósága az évek során, tragikus módon meg is hozta a gyümölcsét.
Egy évvel azután, hogy a Kínából származó koronavírus globális pusztításba kezdett, továbbra sem hallani a WHO kapcsán érdemi elszámoltatással, felelősségre vonással kapcsolatos kezdeményezéseket.
Amennyiben a járvány lecsengése után is elmaradnak az átfogó belső reformok, s a WHO továbbra is a kínai lobbi kiszolgálója marad, egy jövőbeni, szintén ázsiai eredetű járvány kirobbanása akár még nagyobb pusztítást hordozhat magában.
