Budapesti és a vidéki területek fejlettségének összehasonlítása

Célszerű először megvizsgálni az egyes régiók fejlettségének alakulását európai uniós összehasonlításban. Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson mért értékét (amely a hozzáadott értékek eltérésből kiszűri az árszínvonalak különbségét) mutatja a következő táblázat az Európai Unió átlagához viszonyítva.

A táblázatban látható, hogy az ország összességében 2002 és 2010, valamint 2010 és 2018 között is a fejlettség tekintetében közelebb került az uniós átlaghoz. A vizsgált időszak egészét tekintve minden régió felzárkózást mutatott, ennek üteme azonban nem volt egyenletes. A Budapestet és Pest megyét magában foglaló Közép-Magyarországi régió fejlettsége az uniós átlagot meghaladta, azonban az uniós átlagnál gyorsabb fejlődést csak a 2002 és 2010 közötti időszakban sikerült elérnie, 2010 után a növekedési ütem a régióban megegyezett az uniós átlaggal. Ezen belül a helyzet kettős: Budapest egy főre jutó GDP-je vásárlóerő-paritáson számítva 1,5-szerese az uniós átlagnak, míg a Pest megyei csak valamivel több, mint a fele. Emögött elsősorban az húzódik meg, hogy sokan járnak be a fővárosba dolgozni Pest megyéből, így az általuk előállított gazdasági teljesítmény Budapesten realizálódik. Fontos azt is kiemelni, hogy Pest megyén belül a különbségek is jelentősek lehetnek: a megye egyes települései kiemelten gazdagok, míg más, főleg a fővárostól távolabb eső területek elmaradottabbak. A 2021-től induló költségvetési ciklusban ezért is választották két részre a Közép-Magyarországi régiót, így az idei évtől már ez a terület is részesülhet érdemben uniós gazdaságfejlesztési forrásokból. Az ország többi régiója szempontjából a 2002 és 2010, valamint a 2010 és 2018 közötti időszak eltérő képet mutat.

A Közép-Magyarországi régiót mindhárom vizsgált évben Nyugat-Dunántúl követte, amely az egyetlen vidéki régió volt, amely a fejlettség tekintetében az országos átlag felett teljesített.

Az, hogy a főváros vagy a fővárost tartalmazó régió jóval fejlettebb az országos átlagnál, nem magyar sajátosság, így van ez Szlovákia, Románia, Lengyelország, Csehország vagy akár Ausztria esetében is. Az uniós szinten is fejlett Ausztria esetében ez a különbség azonban jóval kisebb. Az egyes országok központi régiójának fejlettségét azonban nincs értelme közvetlenül összehasonlítani, mert ezt nagyban befolyásolja, hogy a fővároson kívül tartalmaz-e más területeket az adott régió, és ha igen, mekkorát, illetve milyen mértékű a belső ingázás a vidéki területekről a főváros irányába.

Budapest vidékkel való összevetése esetében érdemes azonban további szempontokat is figyelembe venni. Először vizsgáljuk meg demográfiai szempontból, hogy hogyan alakult a Budapesten, illetve a Közép-Magyarországi régióban élők aránya az ország teljes népeséségéhez viszonyítva. Budapest országon belüli lakosságaránya 2002 és 2010 között stagnált, majd 2010 és 2020 között enyhén emelkedett. Ezzel szemben mindkét vizsgált időszakban dinamikus emelkedés tapasztalható a Közép-Magyarországi régió esetében, azaz itt

A növekedés legnagyobb részben a 0–14 évesek között jelenik meg, amely a gyermekes családok arányának budapesti, illetve közép-magyarországi növekedéséhez kapcsolódik – ez különösen a közép-magyarországi régióban erőteljes, ahol az arány a 2002-es 24,8 százalékról 2010-re 28,8, majd 2020-ra 31,9 százalékra emelkedett. Ennél némileg mérsékeltebb emelkedés figyelhető meg a 15–64 éves korosztály esetében, itt a budapesti arány 18 év alatt mindössze 0,5 százalékponttal emelkedett, miközben a közép-magyarországi 3,0 százalékponttal lett magasabb.

Csökkent azonban Budapesten a 65 év feletti korosztály részaránya, míg Közép-Magyarországon a növekedés mérsékeltebb volt, mint a fiatalabb korcsoportoknál. Összességében tehát a demográfiai folyamatok Budapest és a Közép-Magyarországi régió részarányának növekedését mutatják, és ez a növekedés a fiatalabb korosztályokban volt markánsabb. Az agglomeráció népességének erőteljesebb növekedése ugyanakkor azt mutatja, hogy a fővárosban elérhető jobb munkalehetőségeknek lehet meghatározó szerepük a belső vándorlásban.

Megvizsgálva tehát a GDP-t és a lakosság arányát Budapesten és a Közép-Magyarországi régióban, a következő megállapítások tehetőek:

• Míg 2010-ben a lakosság 17,2 százaléka lakott Budapesten, addig a bruttó hozzáadott termék 37,8 százaléka keletkezett itt. 2019-re bár a lakosság aránya nőtt, a bruttó hozzáadott érték részaránya 37,0 százalékra csökkent.
• Míg 2010-ben a teljes lakosság mintegy 30 százaléka élt a Közép-Magyarországi régióban és az itt előállított bruttó hazai termék részaránya 2010-ben 48,6 százalék volt, addig 2019-ben már a népességnövekedés ellenére is csak 47,5 százalékot tett ki.
• Az egy főre jutó GDP értékét részben az határozza meg, hogy milyen az adott területen élők végzettségi összetétele. Erre a KSH által készített népszámlálásból és mikrocenzusból nyerhetők adatok, így a legfrissebb adat a 2016-os mikrocenzusból származik.

A 25–64 évesek végzettség szerinti eloszlása alapján látható, hogy a végzettség struktúrája fontos szerepet tölthet be az egy főre jutó GDP regionális eltéréseiben. A Közép-Magyarországi régióban sokkal magasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya (37,5 százalék), mint a többi régióban (19,6 százalék). Ezzel szemben az ország többi részében magasabb az általános iskolai, valamint a szakiskolai végzettséggel rendelkezők aránya (16,8, illetve 30,2 százalék), mint a Közép-Magyarországi régióban (8,8, illetve 17,6 százalék). Mi következik ebből? Mivel nem arról van szó, hogy vidéken ne lennének egyetemek, vagy hogy a vidéki népesség rosszabb képességekkel rendelkezne, a megoldás a munkahelyekben keresendő: a magasabb hozzáadott értékű, magasabb tudást igénylő munkahelyek nagyobb része a Közép-Magyarországi régióban található.

A területi különbségek alakulása szempontjából meghatározó az is, hogy az adott területen hogyan alakulnak a foglalkoztatási és munkanélküliségi folyamatok. A következő táblázat mutatja a 2010-es és 2020-as adatokat a 15–64 éves korosztály aktivitási rátájára (aktívak / teljes népesség), foglalkoztatási rátájára (foglalkoztatottak / teljes népesség) és munkanélküliségi rátájára (munkanélküliek / aktívak) vonatkozóan.

A táblázatból látható, hogy a 2010 és 2020 közötti időszakban a foglalkoztatási és munkanélküliségi adatok is érdemben javultak úgy a Közép-Magyarországi régióban, mint az ország többi részében.

A munkanélküliségi ráták közötti különbség még kisebb lett a vizsgált időszak végére. 2010-ben Közép-Magyarországon a munkanélküliségi ráta 9,0 százalék volt, a többi régióban pedig 12,3 százalék, azaz az eltérés 3,3 százalékpont volt, ezzel szemben a két érték 2020-ra 3,4, illetve 4,7 százalékra csökkent, azaz az eltérés 1,3 százalékpontra mérséklődött.

Érdemes megvizsgálni azt is, hogy a foglalkoztatottak mely ágazatokban dolgoznak Budapesten és vidéken.

Semmiképpen nem meglepő, hogy a mezőgazdasági foglalkoztatás inkább a vidéki régiókban jellemző – míg Közép-Magyarországon ez az arány 2010-ben 1,0, 2020-ban pedig 1,2 százalék volt, addig a többi régióban 6,3, illetve 6,5 százalék. Szintén a vidéki régiókban magasabb az ipari foglalkoztatás, és ennek aránya ugyancsak nem változott érdemben a két vizsgált év között. Ennek megfelelően 2020-ban Budapesten a foglalkoztatottak 15,8, Közép-Magyarországon 22,0, míg a vidéki régiókban 36,7 százaléka dolgozott az ipar területén. Ezzel szemben a szolgáltatásoknál a sorrend fordított: az egyes értékek rendre 83,6, 76,8, illetve 56,9 százalékot tettek ki. Ez szintén összefüggésben állhat az egy főre jutó GDP-vel, bár mivel az arányok csak kismértékben változtak, a felzárkózás ütemét ez nem magyarázza.

Az egy főre jutó GDP különbségeiből adódóan eltérés lesz az egyes területeken a jövedelmekben is. Egy háztartás jövedelmét azonban nem csak a munkajövedelem határozza meg, ahhoz hozzátartoznak további transzferek, támogatások is.

A jövedelmi különbségek a vizsgált időszakban az egy főre jutó GDP-ben tapasztalható különbségeknél kisebbek voltak, azaz működik egy kiegyenlítő mechanizmus, illetve itt nem jelenik meg az ingázás miatti statisztikai torzítás. A különbségek a két terület között 2010 és 2019 között összességében csökkentek. Míg 2010-ben a budapesti egy főre jutó munkajövedelem az országos átlagnak a 1,5-szerese volt, addig 2019-re ez az arány 1,33-szorosra csökkent. Érdekes kép rajzolódik ki a vállalkozói jövedelmek esetében: míg 2010-ben ezek egy főre jutó értéke 61,9 százalékkal haladta meg az országos átlagot, addig 2019-ben már csak 28,4 százalékkal.

A különbségek ennél kisebbek a társadalmi jövedelmek esetében: 14,0, illetve 16,4 százalék Budapest előnye. Ezen belül az egy főre jutó munkanélküliségi ellátás mindkét évben vidéken volt nagyobb, a családdal kapcsolatos ellátások ellenben 2010-ben vidéken, 2019-ben pedig Budapesten voltak magasabbak. Ez utóbbi, ahogy már korábban említettük, a gyermekes családok arányának budapesti növekedéséből fakad. Az öregségi ellátásoknál azonban – adódóan az aktív évek magasabb jövedelméből – a Budapesti érték magasabb 22,7, illetve 20,0 százalékkal a két vizsgált évben.

A jövedelmek kapcsán érdemes megvizsgálni az átlagbéreket is. A következő táblázat mutatja a bruttó és nettó átlagbér alakulását országosan, a Közép-Magyarországi régióban és Budapesten.

Az adatok alapján látható, hogy a területi különbségek Budapest és a vidék vonatkozásában alig változtak 2010 és 2020 között, a bérek emelkedése minden területen jelentős volt. Míg a bruttó átlagbér átlagosan 99,3 százalékkal emelkedett országosan, addig ez a mérték Közép-Magyarországon 93,7, Budapesten pedig 92,5 százalék volt, azaz a bruttó jövedelmi különbség minimálisan csökkent. Ezzel szemben a nettó átlagkeresetek esetében a budapesti és közép-magyarországi növekedés volt erőteljesebb (105,8, illetve 104,6 százalék), míg az országos minimálisan alacsonyabb (102,4 százalék).

A jövedelemkülönbségekről alkotott képet némileg árnyalja a megélhetéshez szükséges jövedelemösszeg eltérése. Budapesten nemcsak a jövedelmek magasabbak, hanem a megélhetési költségek is. A következő táblázat mutatja ezek értékét 2010-ben és 2019-ben.

A táblázatból látható, hogy míg a Közép-Magyarországi régióban megélhetési szinttől függően a költség 2010-ben az országos átlagot 16–25 százalékkal haladta meg, addig ez az eltérés 2019-re 10–29 százalékra nőtt. Ugyanezek az eltérések Budapesten 2010-ben még 25 és 32 százalék között alakultak, azonban 2019-re az olló jobban kinyílt, és míg a legszerényebb megélhetési szintnél a különbség mindössze 17 százalék volt, a legmagasabb megélhetési szintnél már 49 százalék. Azaz bár Budapesten és a Közép-Magyarországi régióban érdemi bérelőny van, de a megélhetési költségek is ennyivel magasabbak.

A jelentősen magasabb fővárosi megélhetési költségeknek lényeges összetevője a lakhatás, Budapesten a lakások árai sokkal magasabbak, mint a vidéki városokban, illetve községekben, és gyorsabban is növekednek – amint ezt a következő táblázat is mutatja az MNB adatai alapján.

2020. második negyedévében a medián négyzetméterár Budapesten 591 ezer forint volt, a városokban ennek nagyjából a harmada, míg a községekben valamivel több, mint a tizede. A lakásárindex azt mutatja, hogy Budapesten a lakások árai 10 év alatt jelentősen, mintegy két és félszeresükre emelkedtek, míg a városokban a növekedés ennél kisebb, 85,8 százalékos volt, a községekben pedig csupán 36,3 százalék. Ebben az esetben tehát a budapesti áremelkedés nyomán a különbségek nőttek, a fővárosba költözni szándékozók helyzete jelentősen romlott. Némileg kisebbek a különbségek, ha nem a medián négyzetméterárakat hasonlítjuk össze, hanem az átlagokat. Ekkor a községekben a fővárosi ár 19,9 százaléka az átlagos ár, a városokban 38,2 százalék, a megyeszékhelyeken pedig 50,2 százalék.

A gazdasági fejlődés szempontjából két további mutatót érdemes vizsgálni: a beruházások alakulását, illetve a kutatás-fejlesztési ráfordításokat.

Amint a korábbiakban láttuk, a lakosság 17–18 százaléka él Budapesten, míg mintegy 30 százaléka a Közép-Magyarországi régióban. Ezzel szemben a hozzáadott érték 37–38 százaléka kapcsolódott a fővároshoz és 47–49 százaléka a központi régióhoz. A beruházások volumene esetében a helyzet e két mutató között van: 2010-ben a beruházások 30,4 százaléka koncentrálódott Budapestre, míg 39,9 százaléka a Közép-Magyarországi régióra. Ez az arány azonban 2019-re 26,4, illetve 36,7 százalékra csökkent. A vidéki beruházások arányának növekedése szintén a területi különbségek csökkenése irányába hat. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy ezek a beruházások miként hasznosulnak, mekkora hozzáadottérték-, illetve foglalkoztatás-növekedést idéznek elő.

A kutatás-fejlesztés tekintetében 2010 és 2018 között Magyarországon, a Közép-Magyarországi régióban és Budapesten is érdemi növekedés történt. Ugyanakkor ennek mértéke Budapesten számottevően meghaladta az országos változásét. Összességében tehát nemcsak hogy fennmaradt, hanem kismértékben még nőtt is a főváros súlya a vizsgált időszakban a kutatás-fejlesztési ráfordítások tekintetében.

Az ország fejlődéséhez egyaránt szükséges Budapest és a vidék fejlesztése. Amint láttuk, az elmúlt időszakban a fejlesztések nyomán a két terület közötti különbség csökkent, a vidéki területek gyorsabban fejlődtek, mint a főváros. A főváros esetében szükség van a gazdasági támogatások növelésére és az élhetőség fokozására (pl. egészségügy, közlekedés, lakhatás), míg a vidéki területek esetében növelni kell a komplexebb, magasabb hozzáadott értékű munkahelyek arányát, amely elősegítheti a fiatalok, illetve a magasabban képzettek helyben maradását.

Az elemzés innen tölthető le. ->