A kutatás alapján leszögezhető, hogy a korábbi, relatíve kiegyenlített ellenzéki erőviszonyok a Demokratikus Koalíció előretörése nyomán jelentősen megváltoztak,
A Demokratikus Koalíció átvette a vezetést a baloldalon
A 2022-es országgyűlési választásokhoz közeledve a baloldali pártok egyre nagyobb figyelmet fordítanak a választási felkészülésre, melynek keretében az elmúlt időszakban valamennyi balliberális erő igyekezett a saját súlyát növelni a „szövetségesei” rovására. A jelek arra mutatnak, hogy e küzdelem legnagyobb nyertese Gyurcsány Ferenc pártja, a Demokratikus Koalíció, melynek vezető szerepe a baloldali tömbön belül napjainkra megkérdőjelezhetetlenné vált. A Századvég megvizsgálta, hogy az elmúlt másfél évben hogyan alakult az ellenzéki összefogást támogató szavazók körében a balliberális pártok támogatottsága, érintve az önbesorolásuk szerint baloldali választók pártpreferenciáit is.
Erősödő DK, eltűnő MSZP-P
az elmúlt másfél évben az ellenzéki összefogással szimpatizáló szavazók körében a DK vált a legnépszerűbb párttá.
A volt miniszterelnök pártját az ellenzékiek 32 százaléka támogatná egy most vasárnap tartandó országgyűlési választáson, míg 2020 januárjában mindössze a 15 százalékuk nyilatkozott így. A Jobbikra az ellenzéki orientációjú választópolgárok 18 százaléka, a Momentum Mozgalomra a 14 százalékuk szavazna. Ez az arány 2020 januárjában a Jobbik esetében 16, a Momentum vonatkozásában 27 százalék volt. Az MSZP-Párbeszédre az ellenzéki összefogást támogatók 6 százaléka, az LMP-re a 4 százalékuk voksolna. Tavaly januárban a szocialista párt 9, az LMP 5 százalékra számíthatott volna ebben a választói csoportban. Más létező pártot jelenleg az ellenzékiek 15 százaléka támogatna. Érdekesség, hogy 2020 elején a Momentum Mozgalom volt a legnépszerűbb erő az ellenzéki táborban, viszont 2021 őszére a Demokratikus Koalíció a politikai generációváltás ígéretével fellépő Momentumot is jelentősen visszaszorította.
Az említett átrendeződés elválaszthatatlan attól a ténytől, hogy
Gyurcsány Ferenc – felhasználva a DK szervezeti, személyi és anyagi erőfölényét a többi balliberális párttal szemben – a számára kedvező irányba terelhette a baloldali erők választási készülődését, valamint az előválasztási procedúrát.
A Demokratikus Koalíció által előzetesen megkötött paktumok, az intenzív kampánytevékenységük, illetve a visszaléptetések eredményeként az ellenzéki előválasztáson a baloldali erők rangsorában Gyurcsány Ferenc jelöltjei győztek a legtöbb egyéni körzetben, továbbá a balliberális oldal számára – a 2022-es országgyűlési választások szempontjából – kedvezőbb körzetek közül a legtöbbet szintén a DK szerezte meg. Ennek alapján feltételezhető, hogy a következő ciklusban a Demokratikus Koalícióé lesz a legnagyobb baloldali frakció az Országgyűlésben, így Gyurcsány egyik legfőbb stratégiai célja – a jelek szerint – teljesülni fog. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy a DK-n kívüli balliberális erők azáltal, hogy szövetkeznek Gyurcsány Ferenccel, végső soron a saját szavazóbázisuk fokozatos lemorzsolódását idézik elő, miközben hozzájárulnak az exkormányfő visszatéréséhez.
Tarol a Gyurcsány-párt a baloldalon
A felvázolt képbe illeszkedik, hogy a felmérés szerint
a saját önbesorolásuk alapján baloldali szavazók több mint fele (51 százaléka) a Demokratikus Koalícióra voksolna.
Ebben a választói csoportban a Momentum támogatottsága 14, a Jobbiké 11 százalék. Az önbesorolásuk szerint baloldaliak 10 százaléka az MSZP-Párbeszédre, 3 százalékuk az LMP-re szavazna. Más létező pártot a baloldali megkérdezettek 6 százaléka támogatna.
Látható tehát, hogy
mind az ellenzéki orientációjú szavazók, mind a magukat baloldalinak vallók körében Gyurcsány Ferenc pártja vált dominánssá, jelentős választói rétegeket elhódítva baloldali „szövetségeseitől”.
A fokozatosan gyengülő balliberális pártokról leszakadó szavazókat tehát sikeresen integrálta a Gyurcsány-párt, amely körülmény előrevetíti, hogy az országgyűlési választásokig hátralévő fél évben a baloldalon vitathatatlanul Gyurcsány Ferenc szava lesz a döntő. Másképpen fogalmazva: a Demokratikus Koalíció egy lépéssel közelebb került a 2010 előtti szocialista politika „feltámasztásához”.