A Brüsszel által bevezetett, valamint állandó jelleggel lebegtetett szankciók óriási árrobbanást váltottak ki a világpiacon a gáz, a villamos energia és a kőolaj esetében is. Ezt a fajta áremelkedést pedig önmagában nem indokolta a háborús konfliktus kibontakozása, ahogyan az a tőzsdei folyamatokban is megfigyelhető volt tavasszal. A szankciós politika kudarca, hogy az ígéretekkel szemben nem ért véget a háború, Oroszország helyett pedig Európa vált a háború legnagyobb vesztesévé.
Bertha László elemző, Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány
Drasztikus mértékben növekszik ugyanis az infláció, amelyre pontosabb kifejezésként szolgálhat a szankciós felár megnevezés, hiszen az energiaköltségek megugrása a fogyasztói termékek előállításának és szállításának költségeire is kedvezőtlenül hat, így az beépül minden egyes megvásárolt termék árába. A magyar kormány ennek ellensúlyozására továbbra is árstopokkal, kamatstoppal, a rezsicsökkentés átlagfogyasztásig történő fenntartásával, a nyugdíjak értékének és a családtámogatási rendszer megőrzésével védi a magyar embereket.
A mintegy tízszeresére emelkedett energiaköltségek azonban mind állami, mind önkormányzati szinten takarékosságra kényszeríti az intézményeket, mert az energiaválság alapjaiban írta felül a korábban meghatározott költségvetési terveket.
A brüsszeli szankciók mind magyar, mind európai szinten súlyos károkat okoznak az iparnak és a gazdasági élet valamennyi szereplőjének. Ebből kiutat a háború mielőbbi befejezése, valamint az energiaszektort érintő brüsszeli szankciók újragondolása vagy eltörlése jelenthetne. A jelenlegi becslések alapján a szankciók nélkül mintegy megfeleződne az Európát sújtó infláció, amely jelentős könnyebbséget jelentene a családoknak, a vállalkozásoknak és az iparnak.
Érthető tehát, hogy miért is határozott úgy a magyar kormány, hogy a szankciók ügyében is kikéri a magyar emberek véleményét. A nemzeti konzultációnak köszönhetően ezúttal is Magyarország lesz az első – és talán nem is utolsó – olyan európai uniós tagállam, ahol az emberek demokratikus módon nyilváníthatnak véleményt egy olyan kérdésben, amit a fejük felett hoztak meg a politikai elit részéről Brüsszelben.
A nemzeti konzultációban hét kérdésre vár választ a kormányzat, mely érinti a kőolaj, a gázszállítások, a nyersanyagok, a nukleáris fűtőelemekre vonatkozó szankciók helyzetét, továbbá a tervezett paksi atomerőmű bővítését, illetve a turizmus korlátozásával és az élelmiszerárak emelkedésével járó szankciókat. Mindegyik olyan téma, ami valós és komoly problémákat és kihívásokat okoz az egész országnak.
Amennyiben létrejönnek az egyetértési pontok, úgy Magyarország kellő erővel tudja képviselni Brüsszelben is azt az álláspontot, hogy nem újabb szankciók bevezetésére van szükség, hanem az eddig meghozott intézkedések felülvizsgálatára, amelyek egy régóta nem látott gazdasági válságot eredményezhetnek.
Az energiaszektort érintő szankciókkal szembeni fellépés közös nemzeti érdekünk a jelenlegi helyzetben.
Épp ezért is politikai baklövés a baloldali pártok és politikusok részéről, hogy a magyar érdekek képviselete helyett a szankciók és Brüsszel pártján állnak, ahogyan azt tették a migrációs válság és a genderlobbi ügyében is.
Akárcsak az illegális bevándorlás válságos időszakában, úgy ismét igazolódhat az a sokszor emlegetett mondás, miszerint „Magyarországnak nem igaza van, hanem igaza lesz”.
Ha nem történik változás a szankciós politikában, úgy a Nyugat-Európában tapasztalható energiahiány a jelenleginél is súlyosabb következményeket idézhet elő, ami az ipar működését, a családok komfortját és megélhetését is veszélybe sodorja. Ennek a politikai következménye pedig az lehet, hogy a brüsszeli szankciókkal szembeni fellépés igénye tőlünk nyugatabbra is egyre erőteljesebbé válik.
