Az első kérdést nézhetjük általánosan és konkrétan is. A világ nyolc, legtöbb embargóval sújtott országa (Oroszország, Belarusz, Észak-Korea, Irán, Szíria, Mianmar, Kuba, Venezuela) köszöni szépen, nem bénult meg infrastrukturálisan, és nem omlott össze gazdaságilag sem. A szankcionált rezsimek politikai hatalma nem bukott meg. Ezen országok közül nem egyet – név szerint Észak-Koreát és Kubát – több mint fél évszázada, Iránt is már negyven éve sújt számos gazdasági és politikai szankció, mégsem látszik halvány nyoma sem, hogy a velük szemben alkalmazott kényszerítő eszközök elérték volna céljukat. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy stabilizálni tudták a kényszerszülte gazdasági helyzetüket, elsősorban más, hozzájuk hasonló módon kiközösített államokkal. Csak két példa erre:
- Venezuela nyomott áron kőolajat juttat Kubának a venezuelai egészségügyi infrastruktúra (köztük orvosképzés) megerősítéséért.
- A szíriai polgárháború során Damaszkusz Oroszország, Észak-Korea és Irán haditechnikai és ellátmányi segítségével helyzetét stabilizálni tudta.
Ezeken túl diplomáciailag is támogatják egymást a nemzetközi porondon, nem csupán az ENSZ Közgyűlésében és más szervezetekben, hanem olyan éles kérdésekben is, mint például a kelet-ukrajnai szakadárok által létrehozott két népköztársaság és további két ukrán középszintű közigazgatási körzet (oblaszty) népszavazás általi csatlakozása az Oroszországi Föderációhoz.
Ezek után talán nem is kell részletezni, hogy ha nemzetközi szinten területi, népességi és egyéb adottságaik alapján alacsonyabb érdekérvényesítési képességű államokkal szemben ezek hatástalanok, sokkal inkább igaz ez Oroszországra, amely nukleáris szuperhatalom, a világ legnagyobb területű országa, komoly ásványkincs-, fa- és élelmiszer-potenciállal. Persze ellenvethetők Oroszország külgazdasági függőségei, illetve az, hogy konkrét háborúban áll – méghozzá nem kis volumenű háborúban – Ukrajnával. Az utóbbival kapcsolatban elmondható, Oroszország nem kapcsolt még, nemhogy totális fokozatra a hátország háborús mozgósítása tekintetében, de még általános katonai mozgósítást sem rendelt el, míg Ukrajna a konfliktus februári kirobbanása óta az ország kapacitására nézve totális jelleggel vesz részt a háborúban, melynek ezt a totális jellegét nyugati segítség nélkül gazdaságilag és katonailag fenntartani képtelen lenne, s melyek nélkül így már hónapokkal ezelőtt kapitulált volna.
Oroszország tehát messze van a kimerüléstől és a külkereskedelmi szankciók alól is talált kibúvót: a másik négy BRICS-ország, közülük is elsődlegesen Kína, a szénhidrogénkészleteinek és élelmiszerének elsődleges felvásárlóivá léptek elő, amit mi sem mutat jobban, mint a rapid gyorsasággal épülő új, nagy kapacitású orosz–kínai földgázvezeték, a Szibéria Ereje 2. Ezen kívül számos fém (köztük a mangán) elsődleges lelőhelye Oroszországban található. Kínán keresztül ráadásul be tudja szerezni azokat a technológiai eszközöket, amit a nyugati államokból nem tud.