Egy éve tart az orosz–ukrán háború. Az Európai Unió és az Egyesült Államok szankciók özönét zúdították Oroszországra. Kezdetben ezektől azt várták, hogy mindez megállítja a háborús gépezetet. Nem így lett.
Dr. Hortay Olivér energia- és klímapolitikai üzletágvezető, Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány
– Tavaly február 24-én kirobbant a háború. Az uniós vezetők kezdetben még azt nyilatkozták, hogy a szankciók nem fogják érinteni az energiaszállításokat. Ennek is köszönhető, hogy mindez nem okozott önmagában jelentős áremelkedést az energiapiacon – mondta a Magyar Nemzetnek Hortay Olivér. A Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője jelezte: a háború kitörését megelőző napon 87 euró volt az irányadó holland tőzsdén a gáz ára, majd a hét végére kilencven eurón zárt a kereskedés. Az elmozdulás elhanyagolható volt.
– Az első komolyabb ártüskét akkor tapasztaltuk, amikor márciusban elkezdték lebegtetni az orosz energiahordozók lehetséges embargóját. Az uniós állam- és kormányfők franciaországi csúcstalálkozóját követően azonban a tagállami vezetők arról döntöttek, hogy ez nem így lesz, így az árak korrigáltak – emlékeztetett a szakértő.
Májusban azonban az Európai Bizottság fordulatot vett, és áterőltette a tagállamokon az oroszországi szilárd tüzelőanyagok behozatalát megtiltó rendelkezését.
Ezt követte az olajembargó bevezetése, amely alól a vezetékes szállítás terén Magyarország mentességet harcolt ki. Az üzletágvezető kiemelte, hogy az Európai Bizottság akkor a gázembargó bevezetésének elfogadtatásával is megpróbálkozott, de ezt a tagállamok elutasították. Egy-egy uniós ország azonban lépett, és kilátásba helyezte a szerződések felmondását vagy nem vállalta az új fizetési feltételeket. Így tettek például a lengyelek. Ezt követően Moszkva leállította a Jamal vezetéken a szállítást. Németország pedig bejelentette, hogy 2024-ig kivezetik az orosz gáz felhasználását. Ennek következményeként a Gazprom korlátozta az Északi Áramlat kapacitását.
– Nem érdemes elfelejteni, hogy az elmúlt évben jelentős mértékben megváltozott a szankciós politika kommunikációja is. Kezdetben arról volt szó, hogy az intézkedések térdre kényszerítik Oroszországot, és ezzel a háború – fegyveres beavatkozás nélkül – hamar lezárulhat. Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke tavaly márciusban úgy fogalmazott, hogy a szankciók szét fogják zúzni az orosz gazdaságot – mondta a szakértő. Hortay Olivér szerint egy év távlatából már kijelenthető, hogy ez nem valósult meg. A szankciók nem eredményezték a háború gyorsabb lezárását, sőt a fegyveres események azóta eszkalálódtak. Ezzel párhuzamosan az Európai Unió békepárti pozíciója is meggyengült.
"Németország kezdetben csak katonai sisakokat küldött Ukrajnának, mára pedig eljutottunk a tankokig."
– Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a szankciókkal nem érhető el az eredeti cél, az Európai Bizottság változtatott kommunikációján, és már nem a háború gyors lezárását nevezte meg fő célként, hanem Oroszország megbüntetését. Ekkor merült fel, hogy a szankciók időtartama meghaladja majd a háború időszakát – hangsúlyozta Hortay Olivér. A szakértő szerint már látszik, hogy a szankciók büntetésként is csak korlátozott eredményeket biztosítanak.
Erre jó példa, hogy Oroszország ma több olajat exportál, mint az embargó előtt.
– Az Oroszország ellen bevezetett szankciók megbuktak. Volt egy másik ígéret is, miszerint a büntetőintézkedések nem okoznak súlyos terheket Európának. Ez sem igazolódott be: a kontinens egyre nehezebb helyzetbe kerül. Az infláció súlyos terheket okoz a háztartásoknak, ráadásul rengeteg energiaintenzív cég vándorol el Európából, részben az Egyesült Államokba. Ez tovább csökkenti az unió versenyképességét – ismertette Hortay Olivér.
