Tíz év háború után sincs kilátásban a szíriai béke
Bár a Szíriában zajló konfliktus polgárháborúként vésődött be a köztudatba, többről van szó, mint egy országon belül kialakult fegyveres küzdelemről. A háború kitörésének oka valóban visszavezethető a szír nemzeten belüli megosztottsághoz, ám a kezdeti polgárháborús övezet mára a különböző globális és regionális hatalmak harcmezőjévé vált. Speidl Bianka, a Századvég migrációs és Közel-Kelet szakértője a Magyar Nemzetnek adott interjúban elmondta: a tíz éve dúló háború azért nem tud véget érni, mert többszintű hatalmi harc színtere Szíria.
Speidl Bianka, a Századvég Alapítvány migrációs és Közel-Kelet szakértője
Egy évtizede már, hogy Szíriába is átgyűrűzött az úgynevezett arab tavasz, és elkezdődtek az első, kezdetben békés kormányellenes tüntetések, amelyekre hamarosan súlyos megtorlásokkal válaszolt a Bassár el-Aszad elnök vezette hatalom.
Az ellenzékiek és a kormány között kirobbant harcban nem sokkal később már külső országok is elfoglalták a saját helyüket: pénzt, fegyvereket, illetve harcosokat küldtek az általuk támogatott félnek.
A külső hatalmakon kívül pedig szélsőséges iszlamista terrorszervezetek is megjelentek, köztük az Iszlám Állam, amelyek saját vallási-ideológiai céljaik elérését tűzték ki a kialakult káosz közepette. Tíz évvel később a béke még mindig távolinak tűnik.
Speidl Bianka a konfliktus elhúzódását három tényezőnek tulajdonítja. Az első, hogy Szíria globális és regionális hatalmi harcok színtere.
Az országban egyre nagyobb területeket elfoglaló Iszlám Állammal szemben a szíriai kormányzat 2014-ben kérte az oroszok segítségét, akik a térségbeli érdekeiknél fogva beálltak a szír hatalom mellé. A nagyhatalom legfontosabb földközi-tengeri támaszpontja ugyanis Szíria kikötővárosa, Tartúsz. Irán szintén a szír kormányzat kérésére szállt be a konfliktusba, amit Izrael nem néz jó szemmel, és rendszeresen bombázza a háborús országban található iráni támaszpontokat. A Századvég vezető kutatója hozzáfűzte: a felkelők oldalán álló Törökország is hadszíntérként használja Szíriát a térségben élő kurdok ellen folytatott offenzívájában, hiszen a népcsoport saját szeparatista törekvéseit igyekszik érvényesíteni a háború során. Törökország mint a térségbeli szunnita nagyhatalom továbbá Iránnal, a térségbeli síita nagyhatalommal is szemben áll. Irán érdeke, hogy megerősítse a jelenlétét a térségben a szunnita Öböl-államokkal szemben, amelyek a felkelők oldalán harcolnak. A regionális hatalmi harcokon túl pedig egy globális vonatkozása is van a konfliktusnak, amely a szír kormányt segítő Oroszország és a felkelőket támogató Egyesült Államok közti feszültségből ered.
A Közel-Kelet-szakértő szerint a háború elhúzódásának második oka, hogy a nagyhatalmak szankciókat vetnek ki, amelyek arra irányulnak, hogy a kormányzatot a nép kiéheztetésével buktassák meg.
– Ez humanitárius szempontból nem elfogadható megoldás, de a nagyhatalmi politikában bevett módszer – az Európai Unió is részt vesz benne, de a kezdeményezője az Egyesült Államok. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden olyan terület kaphat a segélyekből, amely nem a szíriai kormányzat ellenőrzése alatt áll – a lakosság többsége ugyanakkor a kormány által ellenőrzött területeken él.
Speidl Bianka megemlítette azt is, hogy a háború elhúzódásában szerepet játszó harmadik szempont szintén a Nyugat felelősségét jelzi: számos nyugati kormányzati és nem kormányzati szereplő nyújtott segítséget a magukat ellenzékként, népi felkelőkként aposztrofáló dzsihadista milíciáknak. A Nyugat tehát aktív generátora a szíriai válságnak és a folyamatos kivándorlásnak, mindössze egyetlen szempontot tartva szem előtt: a damaszkuszi kormányzat megbuktatását akár a dzsihadistáknak nyújtott segítség vagy tízmillió ember kiéheztetése árán is – foglalta össze a szakértő.
– Akkor szűnnek majd meg az állandó fegyveres összecsapások, ha a különböző katonai alakulatok mögött felsorakozó nagyhatalmak vagy regionális hatalmak úgy döntenek, hogy inkább megéri nekik a béke, mint a háború, de egyelőre úgy tűnik, hogy nem erről van szó – jelentette ki Speidl Bianka.
– Az Európai Unió és az Egyesült Államok embargója miatt sok mindent nem importálhatnak Szíriába, például gyógyszereket sem, és ez nagyon nagy nehézségekkel jár, főleg a koronavírus idején
– mondta el lapunknak Maiyaleh Tarek egyetemi docens, aki közel negyven éve költözött Szíriából Magyarországra. A férfi testvérei közül öten továbbra is Szíria déli részén élnek, amely a kormány ellenőrzése alatt áll. Ezen a területen az életet elsősorban nem a fegyveres összetűzések, hanem a szankciókból adódó súlyos gazdasági helyzet nehezíti meg.
– Nagyon drága minden, ami az alapvető ellátáshoz szükséges. Az árak megnövekedése pedig majdnem százszoros inflációt eredményezett: a háború előtt, 2010 körül egy dollár ötven szíriai lírának felelt meg, most pedig 4500 lírának – számolt be róla Maiyaleh Tarek.
Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) nevű civil szervezet adatai szerint az egy évtizede dúló háború során több mint ötszázezren vesztették életüket vagy tűntek el. A dokumentált halálesetek száma meghaladja a 387 ezret, akik közül 117 ezer a civil áldozat. A háború előtti 22 milliós lakosság több mint fele elmenekült otthonából, és mintegy 5,6 millióan külföldön kerestek menedéket.
