A tudásalapú munkahely a vidéki felzárkózás kulcsa
Ahogy halad előre az idő, a statisztikai adatok alapján is egyre jobban látjuk, hogy az elmúlt évtized sikeres gazdaságpolitikájának következményeként a magyar gazdaság – stabil alapokról indulva – miként tudta a válság első két hullámát – tulajdonképpen az elmúlt évet – viszonylag jól átvészelni. A tavalyi ötszázalékos visszaesés európai mércével közepesnek mondható, miközben látszik, hogy a termelést, a gyártást nem vetették jelentős mértékben vissza a védelmi intézkedések, a szolgáltatások csökkenése okozta leginkább a zuhanást. A GDP 5 százalékos lejtmenetének több mint a felét magyarázza a szolgáltatások visszaesése, 1 százalék írható az ipar, 0,5 százalék az építőipar számára, míg a mezőgazdaságnak 0,2 százalék marad. A válságot mindeközben a munkabérek növekedése kísérte – vélelmezhetően a vállalkozási jövedelmek lesznek majd kisebbek, de erről csak jóval később (novemberben) tudunk meg többet.
Kenyeres Kinga, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. üzleti vezérigazgató-helyettese
Mindez azt is jelenti, hogy a helyreállítást is segítheti a bérnövekedés (feltéve, hogy a lakossági fogyasztási kedv is visszatér, hiszen jelenleg a magasabb bérek folyamatosan a megtakarításokat bővítik). Márpedig – mint láthattuk – a nyugdíjrendszer stabilizálása nyomán lehetővé tett bérfelzárkózás és erőteljes minimálbér-emelés volt az, amelynek hatására a növekedés minden társadalmi csoportban megjelent.
A kiegyensúlyozott bővülés másik tényezője a regionális felzárkózás: a magyar gazdaság duális szerkezetének sikeres enyhítése volt a másik fontos tényezője a kiegyensúlyozott növekedés időszakának, aminek a hátterében a vidéki beruházások hangsúlyosabb megjelenését láthatjuk.
Ha azt keressük, hogyan lehet a helyreállítási ciklusból kihozni a legtöbbet és visszatenni a gazdaságot a gyors és kiegyensúlyozott növekedési pályára, akkor azt kell megvizsgálnunk, hogy – a korábban felsorolt tényezőkön túl – van-e még olyan pont, ahol javítani lehet a feltételrendszeren. A regionális felzárkózást tekintve ilyen lehet a kutatás-fejlesztés központi régión kívüli megerősítése, illetve a képzett munkaerő számának, de még inkább a tudásalapú munkahelyek számának növelése vidéken.
A felsőfokú végzettségűek aránya országos szinten 2001 és 2016 között megduplázódott, így
ma már minden ötödik embernek van diplomája.
(Képzettségi adataink csak a népszámlálásokból, illetve a mikrocenzusokból vannak, így most a 2016-os a legutolsó rendelkezésre álló információ). Ugyanakkor a képzettek regionális eloszlása jelentős eltérést mutat. Míg az aktív – 25–64 éves népességet tekintve – Közép-Magyarország régióban a diplomások aránya 37 százalék felett volt, addig a többi régió a 20 százalékot sem érte el. Ezzel szemben az ország többi részében magasabb az általános iskolai, valamint a szakiskolai végzettségűek aránya (16,8, illetve 30,2 százalék), mint a Közép-Magyarország régióban (8,8, illetve 17,6 százalék). Mi következik ebből?
Mivel nem arról van szó, hogy vidéken ne lennének egyetemek, vagy hogy a vidéki népesség rosszabb képességű lenne,
a megoldás a lakosságmegtartó és -vonzó erő erősségében, ezen belül is a munkahelyekben keresendő.
A magasabb hozzáadott értékű, magasabb tudást igénylő munkahelyek nagyobb része ugyanis jelenleg Közép-Magyarország régióban található. Vagyis a vidéki régiók felzárkóztatásának kulcsa a képzettségi szint növelése mellett, hogy rendelkezésre álljanak az ezt igénylő munkahelyek is, azaz ne kelljen egy jó állásért a fővárosba költözni.
