Bertha László, elemző, Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány
A baloldalnak mindenre van egy rossz válasza. Legyen szó gazdasági válságról, Brüsszelről, a muszlim országokból érkező illegális bevándorlásról, a családokról, a rezsicsökkentésről, vagy a koronavírus-járványról. Nincs ez másképp a jelenleg zajló orosz-ukrán háborús konfliktus esetében sem. Nyugodt, átgondolt stratégia helyett kapkodás, agresszió és káosz jellemzi a baloldal kommunikációját, amely a kormányzóképesség alapvető hiányát is világosan megmutatja. Az akarat ugyanis semmit sem ér belátás nélkül. A baloldal márpedig híján van bármiféle belátásnak, ahogyan azt megtapasztalhattuk az elmúlt évtizedekben. Ennek fényében aggasztó, de korántsem meglepő az, ahogyan Márki-Zay Péter és a baloldal belevetette magát az igencsak érzékeny és fajsúlyos, Magyarország számára potenciális fenyegetést is rejtő ukrajnai háború ügyébe.
Ezt a konfliktust számunkra nem amerikai vagy német, és nem is orosz vagy ukrán szemüvegen keresztül, hanem magyar nézőpontból kell megvizsgálnunk. Helyettünk ugyanis senki sem fogja vállalni a magyar érdek képviseletét. Ez egy olyan aranyszabály, amelynek értéke minden egyes válsághelyzetben újra és újra felértékelődik. Jelenleg Magyarország biztonsága az első. Ez az a kiindulópont, amelyet sem mások iránt érzett szimpátia és sajnálat, sem ideológiai elgondolás nem írhat felül. Utóbbi kategóriák nem a stratégia és a józan belátás, hanem a humánum kérdését illetik. Azonban a humánum sem a háború kiélezésében, hanem karitatív módon nyilvánul meg. Mi, magyarok ebben jelesre vizsgázunk. Magyarország adományokat gyűjt és segítő kezet nyújt a szomszédos ország menekültjeinek. Ennél többet méretünkből és geopolitikai helyzetünkből adódóan sem tehetünk, ha valóban békére vágyunk.
Ezzel összhangban áll a Századvég legutóbbi közvélemény-kutatása is, amely szerint tízből kilenc magyar úgy gondolja, hogy hazánk nem sodródhat bele az orosz-ukrán fegyveres konfliktusba. Minden egyes olyan nyilatkozat, amely arról szól, hogy fegyvereket és katonákat kell küldenünk Ukrajna területére, az a jól felfogott magyar érdekekkel ellentétes. Ezen magyar érdekek közé tartozik belső biztonságunk és az Ukrajna területén élő kárpátaljai magyarság megóvása. Úgy tűnik azonban, hogy a baloldal „empátiája" sosem belülről, hanem mindig kívülről merít. A politikai haszonszerzés reményében (vagy éppen megfelelési kényszerből) trendeket követnek, de közben megfeledkeznek arról, ami igazán lényeges: rólunk, magyarokról. Ez kiábrándító az ellenzékben, a kormányrúdnál azonban már veszélyes, sőt, végzetes is lehet. Márki-Zay Péter szavai az ukrajnai háború kapcsán felérnek egy Oroszországnak szánt hadüzenettel. A szavaknak a diplomáciában pedig különös súlya van, amit másnap már hiába szív vissza az ember.
Egyetlen porcikánk sem kívánta, de ismét történelmi időket élünk. Olyan időket, amikor nem magától értetődő a béke és a háború kérdése Európában sem. A jövő bizonytalanságokat, talán újabb és újabb kihívásokat tartogat. Nyugaton a status quo megőrzéséért, Keleten pedig egy új világrendért törnek lándzsát. Közép-Európa és benne Magyarország számára létkérdés, hogy a háború ne fokozódjon tovább, hanem mielőbb véget érjen. Történelmi időkben felelős vezetőkre és stratégiai nyugalomra van szükség, nem pedig meggondolatlan és fékezhetetlen percemberekre. Márki-Zay Péter és a baloldal politikai álláspontja immáron sokadjára bizonyítja, hogy nem érett meg a feladatra. Szerencse, hogy ezt mindig időben a magyarok tudomására hozzák. Így talán tényleg búcsút inthetünk a balsorsnak.
Forrás: Origo