Az orosz energiaszektort érintő szankciók kérdését egyszer már sikerült lesöpörni az asztalról Brüsszelben. A kontraproduktív javaslat azonban nem porosodott sokáig a fiókban. Intő jel, hogy a szankciók újbóli lebegtetéséből jelenleg is Oroszország húz hasznot, míg Európa saját magát hozhatja nehéz helyzetbe.
Bertha László, elemző, Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány
Az orosz–ukrán háború közvetlen és közvetett hatásait már hetek óta érzékelik az európai polgárok. Ukrajnából százezrek menekülnek nyugatabbra a biztonság reményében, de a háború okozta károk nemcsak a lelkekben, hanem a gazdaságban is jelen vannak. Gyengülő valuták, dráguló nyersanyag és infláció sújtja a kontinens majdnem valamennyi országát.
Az Oroszországgal szemben meghozott gazdasági szankciók ugyanis kétélű fegyverek, így azokat a lehető legnagyobb körültekintés mellett kell meghozni, amennyiben nem akarjuk, hogy saját magunk fizessük meg a háború költségeit.
Erre jó példa az energiaszektor területe, hiszen Európa számos országa jelentős mértékben kitett az orosz gáz- és olajimportnak.
Ettől a kitettségtől – földrajzi és technológiai okokból kifolyólag – csak súlyos veszteségek és pénzügyi terhek árán szabadulhatna meg a kontinens.
Mindez felveti a következő kérdést:
megéri-e olyan szankciókat róni Oroszországra, amivel leginkább magunknak ártunk?
A válasz Brüsszelben igen, de jobb helyeken nem. Utóbbiak táborát erősíti hazánk is, amely képes felismerni az elviselhető és az egyenesen káros hatásokkal járó szankciók közötti nem éppen elhanyagolható különbséget. Fontos ugyanis tudni, hogy a Magyarországon felhasznált kőolaj mintegy 65 százaléka, a földgáznak pedig 80 százaléka származik Oroszországból, amelyhez még hozzátevődik a paksi atomerőmű működése, amely szintén orosz nyersanyag révén állít elő villamos energiát, ezáltal biztosítva az ország áramellátásának 50 százalékát.
Bármely szankció, ami az orosz energiaszektort venné célba Brüsszel részéről, az beláthatatlan következményekkel járna Magyarország, illetve több más európai ország szempontjából. Az orosz nyersanyag iránti függőség nem új keletű jelenség, és nem is bűn, hanem mindennapi realitás, ami Közép-Európát hatványozottan érinti.
Nem véletlenül fogalmazott úgy a magyar miniszterelnök, hogy ezen szankciók bevezetése valójában jobban fájna nekünk, mint Oroszországnak, akit a szankciók egyébként céloznának.
De nincs ez másképp Nyugat-Európában sem, hiszen a szankciók vissza-visszatérő lebegtetése a tőzsdei folyamatokra is kihat. Az energiaválság küszöbén kirobbant háború még tovább súlyosbítja Európa energiaéhségét, a szankciók napirendre tűzése pedig tovább növeli az említett nyersanyagok piaci értékét. Ebből kifolyólag a tőzsdei emelkedéséből jelenleg Oroszország profitál, míg Európa komoly veszteségeket könyvel el. Az energiaszektort érintő szankciók lebegtetése éppen ezért kontraproduktív, ahogyan az már hetekkel korábban is egyértelművé vált a szakértők számára.
Erre hívta fel a figyelmet többek között a századvég állásfoglalása is, amelyben megfogalmazódott, hogy a növekvő félelem tőzsdei árrobbanást eredményezett. Volt olyan időszak, amikor a földgáz ára elérte a 345 euró/mwh-t, ami egy hét alatt 3,5-szörös áremelkedést jelentett.
Az esetleges szankciók bevezetése további drasztikus áremelkedést vonna maga után, amit végső soron az európai polgárok és a piaci szereplők fizetnének meg. A rezsicsökkentésnek köszönhetően a magyar emberek jelenleg biztonságban vannak, azonban a szankciók súlyos veszteséget termelnének a magyar államnak, ami a hatósági árszabályozás fenntarthatóságát is veszélyeztetné.
Ezt a problémát nem kezeli helyén Brüsszel, amit a Kadri Simson energiaügyért felelős uniós biztos által elmondottak is alátámasztanak.
A brüsszeli biztos szerint ugyanis „az emberek mindegyik tagállamban felkészültek arra, hogy személyesen viseljék a magasabb energiaárak okozta terheket".
Simson úgy véli, hogy még a vállalkozások versenyképességének csökkenése árán is meg kell hozni ezeket a szankciókat, hogy „megmutassák az agresszornak, hogy hol a helye". Ez a brüsszeli és baloldali álláspont felelőtlen és káros, hiszen másokkal fizettetné meg a háború költségeit. Az energiaválság elmélyítése a szerényebb jövedelmű polgárok megélhetését, a családok megtakarításait, valamint az ipari szektor működőképességét kockáztatná. Ezért az uniós csúcson Magyarországnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a szankció ügye még mélyebbre kerüljön a brüsszeli fiókokban.
