Dr. Fleck Zoltán, az ELTE-ÁJK Jogszociológia Tanszék, valamint a 2022-es országgyűlési választásokra összefogott baloldal miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter közjogi stábjának vezetője az angol és német nyelvű bejegyzéseket tartalmazó Verfassungsblog.de nevű német weboldalon tett közzé egy publikációt, Amiért ők nyernek (Why They Win) címmel, 2022. április 6-án. Írásában egyetért Arató András New York-i professzor azon érvelésével, miszerint „Orbán közelmúltbeli elsöprő győzelmének komoly intézményi okai vannak”, ehhez pedig a választási torzulásokat, az aránytalan rendszert és a médiapluralizmus hiányát hozza példának. Bár azt nem közli a szerző, hogy konkrétan milyen választási torzulásra gondol, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemzetközi választási megfigyelési misszió 2022. április 4-én publikált Előzetes megállapítások és következtetések elnevezésű jelentése az egy nappal korábban, április 3-án megtartott választásokon, a megfigyelt szavazókörök döntő többségében, a lezajlott folyamatok valamennyi szakaszát pozitívan értékelte. A riport leszögezi, hogy a választások és a referendum lebonyolítása szakszerű és jól szervezett volt, a jogszabályi környezet pedig megteremtette a demokratikus választások lebonyolításának lehetőségét. Az EBESZ-misszió tapasztalatai szerint a választási szervek szakszerűen, hatékonyan és a normatív előírásoknak megfelelően látták el a feladatukat. Az „aránytalan rendszer” vád sem állja meg a helyét, a magyar választási rendszer ugyanis vegyes, a 199-ből 106 mandátum egyéni (többségi), 93 pedig arányos (listás) rendszerben kerül kiosztásra, továbbá létezik kompenzációs lista, ami épp az „aránytalanságok” kiküszöbölését szolgálja. Hasonló választási rendszert alkalmaznak, többek között Andorrában, Görögországban, Litvániában, Németországban, Olaszországban, Skóciában és Walesben. A magyar választójogi törvényt rendszerint azzal a kritikával illetik a baloldalon, hogy a kormánypártoknak kedvez. Ez sem igaz, ugyanis ha például az angol választási rendszernek megfelelően zajlott volna le az április 3-i voksolás – ahol kizárólag egyéni mandátumokkal lehet bekerülni a Képviselőházba – a megalakuló parlamentben a Fidesz–KDNP pártszövetségnek több mint 80 százalékos többsége lenne. A pluralizmus hiánya korántsem valós probléma a magyar médiaviszonyokban, a baloldali hangok hegemóniáját a vélemények sokszínűsége fokozatosan váltotta fel 2010 óta, ma a sajtó Magyarországon jóval szabadabb, a média pedig jelentősen plurálisabb, mint a nyugat-európai országokban. A médiapluralizmust a hatályos normatív szabályozás is garantálja. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, valamint biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 4. § (1) bekezdése ugyanezt a deklarációt tartalmazza, a (2) bekezdése értelmében pedig a sajtószabadság kiterjed az államtól, valamint bármely szervezettől és érdekcsoporttól való függetlenségre is.
Fleck szerint az „autokratikus rezsimünk vonásai jobban hasonlítanak Putyin rendszerére, mint bármely nyugati demokrácia”. A magyar demokráciával szembeni alaptalan vádak jogforrásaink rendelkezéseire való hivatkozással és empirikus úton is cáfolhatóak. Már az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása is hangsúlyozza a nemzeti szuverenitás fontosságát, valamint a nemzetünk szabadság és demokrácia iránti elkötelezettségét. Az Alaptörvény B) cikk (1) és (3) bekezdése értelmében Magyarország független, demokratikus jogállam, ahol a közhatalom forrása a nép. Nemzeti alapokmányunk 2. cikk (3) és (1) bekezdése kimondja, hogy négyévente parlamenti választásokat kell tartani, az országgyűlési képviselőket pedig a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson választják. A választások tisztaságát az EBESZ idézett jelentése sem vitatja, a 2022. április 6-i nemzetközi sajtótájékoztatóján Orbán Viktor által elmondottak pedig egyértelmű állásfoglalásnak minősülnek a többpártrendszer, a demokratikus közéleti viták és a jogállamiság mellett: „Magyarországnak szüksége van egy olyan parlamentre, amelyben a kormány hangján kívül más hang is van, ahol más megközelítések is vannak. A politikában azt tanultam meg, hogy a verseny az egy jó dolog, nem kényelmes, nem kellemes, időnként kifejezetten undok dolog, de valójában a verseny az fontos dolog, verseny nélkül nincsen teljesítmény, a verseny hozza ki mindenkiből a teljesítményt, tehát azt gondolom, hogy az lenne mindannyiunk érdeke, hogyha magas színvonalú, komoly kérdésekről szóló, okos, értelmes viták lennének a magyar politikában a jövőben. Ehhez kell az ellenzék is, sok sikert kívánok nekik!”. Bármennyire is próbálják elhitetni a nemzetközi közösséggel a globális baloldali hálózat magyar és külföldi tagjai, hogy hazánkban nincs demokrácia, az igazság az, hogy Magyarország alkotmányos berendezkedése rendelkezik mindazon jogállami vonásokkal, amelyekkel a nyugati országok. Hazánkban többpártrendszer van, az Alaptörvény B) cikkében foglaltakon túl pedig fontos megemlíteni a C) cikk (1) bekezdését, amely deklarálja, hogy a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. Nemzeti alapokmányunk Szabadság és Felelősség című fejezete szól az alapvető jogokról, melyek elismerését, tiszteletben tartását és védelmét az I. cikk (1) és (2) bekezdése garantálja. Magyarország a szövetségi rendszerek terén is egyértelműen „a Nyugat” része, hiszen tagja a NATO-nak, illetve az Európai Uniónak. Dániával, Hollandiával, Svédországgal és az Egyesült Királysággal ellentétben (bár utóbbi nem EU-tag, de egyértelműen nyugati demokráciaként tartjuk számon), hazánkban működik elkülönült alkotmánybíróság, amely – az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése értelmében – az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, és amelynek tagja az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) szerint független, csak az Alaptörvénynek és a törvényeknek van alárendelve. Az idei országgyűlési választásokat követően kilenc párt jutott be a parlamentbe, illetve a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata. Ezzel szemben, az osztrák Nemzeti Tanácsban csupán öt párt politikusai foglalnak helyet, Lettországban és Csehországban hét párt jutott be a Képviselőházba, a szlovák és a lengyel parlamentben pedig mindössze hat párt van jelen (utóbbiban még a Mniejszość Niemiecka – Német Kisebbség). Orbán Viktor a magyar demokrácia történetében példátlan felhatalmazást kapott, a Fidesz és a KDNP miniszterelnök-jelöltjeként a szavazók közel 55 százalékának a támogatását szerezte meg. Számos európai ország vezetője mögött – a pártjaik által megszerzett voksok számát a többi párthoz viszonyítva –a társadalmi támogatottság a töredéke, mint amivel a magyar kormányfő rendelkezik. Alexander de Croo belga miniszterelnök pártja, Nyitott Flamand Liberálisok és Demokraták a szavazatok 8,5 százalékát szerezte meg 2019-ben. Olaf Scholz kancellár a Német Szociáldemokrata Párttal a 2021-es német szövetségi választásokon a voksok 25,7 százalékát tudhatta magáénak. A Finn Szociáldemokrata Pártot a szavazók 17,7 százaléka támogatta 2019-ben, így lett Sanna Marin Finnország kormányfője. Magyarország és Orbán Viktor egyik legfőbb nyugati bírálójának, Mark Rutte holland miniszterelnöknek a pártja, a Szabad Demokrata Néppárt a tavalyi választásokon 21,9 százalékot ért el.
A baloldali közös kormányfőjelölt közjogi stábjának vezetője szerint „a szavazókat be kellett volna csapni, hogy az ellenzék nyerjen”, mert „az olyan autokratikus legalizmust, amilyet az Orbán-rezsim testesített meg”, nem lehet legyőzni választásokon, csak „a saját eszközeivel”. Fleck Zoltán ezen a ponton már a látszat szintjén sem próbál demokratikus elköteleződést mutatni, egyúttal pedig beismeri, hogy az ellenzék – bár a jogi lehetősége adott, de a saját korlátai miatt – nem képes a jogállami elveket betartva választást nyerni. Fleck visszatérne a – vele jó viszonyt ápoló – Gyurcsány Ferenc politikájához, aki 2006-ban úgy nyert minimális többséget szerezve választást, hogy ahhoz – ahogy ő maga fogalmazott az őszödi beszéd néven elhíresült monológjában – „a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai” kellettek, illetve hazudtak „reggel, éjjel meg este”. A választók becsapása – mindamellett, hogy morálisan igazolhatatlan, és az így szerzett hatalom illegitim – politikailag nem kifizetődő: az őszödi beszéd sajtóban való, 2006 őszi megjelenését követően országszerte tüntetéssorozat kezdődött, amelynek véres leverésébe, majd az azt követő gazdasági válság helytelen kezelésébe Gyurcsány Ferenc 2009-ben, az MSZP pedig a 2010-ben belebukott. A Demokratikus Koalíció (DK) elnöke máig az ország legelutasítottabb politikusa, az MSZP pedig az április 3-i választáson mindössze 9 mandátumot szerzett meg a 199-ből. A baloldali retorika visszatérő eleme, hogy Magyarországon elcsalják a választások. Ezzel szemben a felvázolt szituáció, miszerint tudatosan terjesztett hazugságok révén kerülne hatalomra a baloldal, az, ami egyet jelentene a választás tisztaságának és demokratikus mivoltának a megsértésével. Az így mandátumot szerző politikusok nem rendelkeznének a nép szabad akaratából fakadó, legitim felhatalmazással ahhoz, hogy törvényeket alkossanak, illetve kormányzati pozíciót betöltve az ország sorsáról döntsenek.
A blogbejegyzés utolsó bekezdésében Fleck a társadalmat szidja, azt a valótlanságot állítva, hogy Magyarországon „...alig becsülik meg a szabadságot, és szinte egyáltalán nem értékelik a hatalom korlátozását. Legalább magunkhoz legyünk őszinték: az ilyen választási győzelmeket aligha lehet mással magyarázni”. A nemzetünknek a történelem során számos megszállást és elnyomó rendszert kellett elviselnie, a török hódoltságtól kezdve, a Habsburg elnyomáson át a kommunista rendszer végéig. Éppen ezért a magyarság szabadság iránti vágya jóval nagyobb, mint az elnyomást soha át nem élt nemzeteké. Nemzeti Hitvallásunk értelmében, mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki. A szabadság szeretete tehát még az Alaptörvényünkbe is belefoglaltatott. A hatalom korlátozásának intézményesült eszköze az Alkotmánybíróság, illetve a hatalommegosztás, melynek elvén a magyar állam működése alapul. Az Alaptörvény C) cikk (2) bekezdése kimondja, hogy senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. A 15. cikk megállapítja, hogy a Kormány az Országgyűlésnek felelős, a végrehajtó hatalom tehát korántsem tehet meg bármit, kontroll nélkül. A Fidesz–KDNP választási győzelmét azzal lehet magyarázni – már amennyiben az magyarázatra szorul –, hogy az állampolgárok szabad, demokratikus választáson a kormánypártok ígéretei, elvei, céljai, intézkedései és az elmúlt tizenkét évben nyújtott teljesítménye mellett tették le a voksukat.
A választások nép becsapásával történő megnyerése nem az első antidemokratikus gondolata Fleck Zoltánnak. Ő nyilatkozta 2020-ban a Hírklikknek, hogy „nagy valószínűséggel egy ’22-es ellenzéki győzelem után időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről”. A kijelentése – azon kívül, hogy demokratikus keretek között értelmezhetetlen – két normatív rendelkezést sérthet. Az egyik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, amely szerint hazánk független, demokratikus jogállam, a másik a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 254. §-a, amely az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása bűntettét, illetve annak még az előkészületét is szabadságvesztéssel bünteti. A jogállam-felfüggesztés egyébként közvetett beismerése annak, hogy Magyarország jelenleg mégsem rendelkezik a baloldal által konstans hirdetett jogállamiság-deficittel, vagy másként fogalmazva: demokráciában élünk. Fleck osztja azt a véleményt, amely szerint az Alaptörvényt feles többséggel is lehet módosítani – annak ellenére, hogy az Alaptörvény S) cikk (2) bekezdése világosan fogalmaz: Alaptörvény elfogadásához vagy az Alaptörvény módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Mindezt azzal indokolta, hogy „humbug a következő mondat: az alaptörvény alkotmány”. Tekintve, hogy az Alaptörvény nem csak A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvényt váltotta fel, hanem az abban foglalt formai követelményeknek megfelelően is lett megalkotva, aki az Alaptörvény alkotmányi mivoltát tagja, az a teljes alkotmányos kontinuitásunkat kérdőjelezi meg. Az alkotmányosság előfeltétele a jogállami működés és az alkotmányos keretek között történő törvényhozás. A baloldal közjogi fikcióiból ezek egyértelműen hiányoznak. Ha ezen elképzeléseket hatalomra kerülve átültetnék a gyakorlatba, azzal polgárháborús állapotokat idézhetnének elő, ami alapot teremthet a külföldi beavatkozásra, és az intervenció által bábkormány felállítására. Fleck mindezeket az ellenzék közjogi stábjának vezetőjeként, ebben a minőségében mondta. Mivel a baloldal politikusai nem határolódtak el tőle, vélelmezhető, hogy az általa tett kijelentések a teljes baloldal álláspontját tükrözik.
Fleck Zoltán az Eötvös Károly Intézet (EKINT) igazgatója. Az Alaptörvény-ellenes és anarchiát vizionáló kijelentései mögött meghúzódó politikai motiváció az EKINT alapításának körülményeit és finanszírozását megvizsgálva nyer magyarázatot. A szervezet saját weboldalán található bemutatkozó szerint „Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet a Soros Alapítvány hozta létre 2003 januárjában, azért, hogy a hagyományostól eltérő, újszerű intézményi formát teremtsen a demokratikus magyar közélet formálására”. Tehát egy deklaráltan Soros-szervezetről van szó, amelyet a milliárdos tőzsdespekuláns máig finanszíroz: az NGO 2016 és 2020 között 129 ezer 244 dollár (hozzávetőlegesen 43 millió forint) támogatást kapott a Soros Györgyhöz köthető Nyílt Társadalom Alapítványoktól (Open Society Foundations). Fleck egy olyan (ál)civil szervezet egyik vezetője, amely jelentős forrást kap az európai politikát befolyásolni törekvő Soros Györgytől. A finanszírozó elvárásainak megfelelően, rendszeresen támadja a magyar kormányt, és kiáll a nyílt társadalmak eszmerendszere mellett. A baloldal pedig egy Soros álláspontját képviselő személyt kért fel, hogy vezesse a miniszterelnök-jelöltjük közjogi stábját.