Téves az EU-val vagy az EU ellen kérdésfelvetés. Uniós csatlakozásunk óta, különösen a közelmúltban megélt válságok tapasztalatai kapcsán sokszor felmerül ez a dilemma, pedig olyan ez a kérdés, mintha valaki Budapesten vagy Békéscsabán arról beszélne, hogy Magyarországgal vagy Magyarország ellen van. Az Európai Unió olyan gazdasági, politikai és kulturális közeg, aminek szerves részesei vagyunk immár 18 éve. A helyes kérdésfelvetés az, hogy az EU intézményei, döntéshozói mennyire vannak tekintettel a mi értékeinkre és érdekeinkre, az Európai Bizottság vagy az Európai Parlament döntései mennyire kedveznek vagy ártanak nekünk. A következőkben ebből kiindulva tekintsük át, hogyan gondolkozzunk Európáról, Magyarország EU-n belüli helyéről és az ebből adódó feladatokról.
Az Unió szabályai, programjai, a pénzek elosztása mind-mind kemény küzdelmek, komoly informális és formális tárgyalások eredményei. Az érintettek leginkább a kellően absztrakt szinten megfogalmazott közös értékekben és közös célokban tudnak egyetérteni. A részletek – a megvalósítás lépései és a terhek elosztása – mindig vita tárgyai. Ugyanakkor a COVID és az orosz-ukrán háborús helyzet azt is megmutatta, hogy előre nem látott válságos helyzetekben a nagy célokat illetően sem teljes az összhang: az egyes tagállamok saját speciális helyzetük, vagy éppen az ott élők többi országtól (adott esetben) eltérő igényei miatt különböző megoldásokat szorgalmaznak. Ilyenkor gyakori, hogy az Uniót segítő Bizottság nehezen vagy későn áll elő elfogadható, konszenzust teremtő javaslattal. A viták ugyanakkor a demokratikus közösségekben természetesek, sőt, helyes, ha valaki értékei vagy érdekei alapján vitába kezd, és nem fogad el valamit, ha úgy látja, hogy az nem kedvező neki. Tekintélyelvű, autokratikus közegekben szokás az önmagukért kiállókat megbélyegezni, kerékkötőnek, a szent ügy hátráltatójának tartani.
Szögezzük le alapelvként, hogy mi az Európai Uniót demokratikus közösségnek tartjuk, ezek szerint érdemes gondolkoznunk és cselekednünk.
Egyenrangúak vagyunk
Sokan gondolkoznak úgy, hogy az európai uniós tagságunk legfőbb haszna, hogy segítséget kapunk gyarlóságaink leküzdéséhez. A sikeres globális cégek megszervezik, amire nem vagyunk képesek, Európa felkészült szakértői feltárják, miben érdemes változtatnunk magunkon, a tapasztalt külföldi kormányok és a Bizottság segít kitalálni, hogyan és mit csináljon az állam. Ez a megközelítés elfogadja, hogy alsóbbrendű közösség vagyunk, aki jobban jár, ha lemond a cselekvési vagy gondolkodási autonómiáról.
Két hiba van ezzel az „Európa, segíts!” gondolattal. Egyrészt nem veszi figyelembe, hogy semmi sincs ingyen. A segítség ára az átengedett profit, saját értékeink háttérbe szorítása, döntési szabadságunk vagy érdekeink feladása. Akitől kapjuk, azt pedig erősen motiválja, amit így szerezhet: a bevétel, a befolyás, az erősebb piaci vagy politikai pozíció. Másrészt leértékeljük önmagunkat ezzel a megközelítéssel. Ha átengedjük a vállalkozás, a gondolkozás, a közpolitika alakításának feladatát másnak, akkor azt hisszük, hogy mi nem lennénk rá képesek, és a lehetőséget is feladjuk, hogy ezt megtanuljuk. Gyarlóságainkat önmagunknak kell leküzdeni. Segítő szándék esetén pedig mindig gondolkozzunk el, mi az ára, milyen lehetőségekről mondunk le, ha elfogadjuk a jótanácsokat. Tanulni mástól, együttműködni mással fontos és hasznos. Ezt úgy érdemes csinálni, hogy elfogadjuk magunkat ugyanolyan értékesnek, mint a partnereinket, illetve arra törekszünk, hogy saját képességeink, lehetőségeink javuljanak a másokkal közös tevékenységeink, az ideális esetben kölcsönösen hasznosnak tartott együttműködésünk során.
Ezért érdemes azt is leszögezni alapelvként, hogy egyenrangú, önálló polgárai és közössége vagyunk az európai nemzetek uniójának.
Európa: közös béke, piac és hit
Európát három dolog tartja egyben és egy a ráadás. Egyrészt – és ez napjainkban fontosabb, mint az elmúlt 30 évben bármikor – a béke megtartásának vágya, másrészt a kölcsönösen hasznos együttműködések lehetősége, harmadrészt a közös kultúra, gondolkozásmód és értékrend. Közös béke, közös piac és közös hit. Ezekre épül ráadásként a közös fellépés a globális térben. Mindez sokszor hektikusan vagy nehézkesen megy, láthatjuk az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos, Ukrajnát segíteni célzó intézkedések, illetve Oroszország elleni európai szankciók hullámzó egységességén, vagy éppen az európai térség globális gazdasági súlyának, szerepének eltérő iránykeresésén.
Ezért érdemes a béke, piac, hit hármasra koncentrálni, Európára nem mint egységre, hanem mint szövetségre nézni.
Európai identitásunk alapja: szabadság és közösség
A közös dolgokat azon keresztül szoktuk mérni, mennyi jut belőle nekünk. Mennyi béke és mekkora jólét. A békét az egyes országokban más és más mértékben veszélyeztetik a háborúk, a terrorizmus, az erőszakos atrocitások, a közbiztonság sok helyen tapasztalható romlása. A jólétet az egyén teljesítménye mellett a gazdasági szereplők közötti együttműködés hasznainak és terheinek megoszlása határozza meg. A piac nem csak eladókat és vevőket jelent, hanem beszállítókból és integrátorokból álló értékláncokat, digitális platformokat: erős központi, és perifériálisabb, kiszolgáltatott szereplőket.
A biztonság és a gazdagság eloszlása közös értékekre épül, az egyenlőtlen eloszlást az ezekbe az értékekbe vetett hit teszi elfogadhatóvá. Értékeink alapjai az egyén szabadsága és az önként vállalt közösség jelentősége. Ezt őrzi és testesíti meg a kultúra, a jog, a formális és informális szervezeti formák és működések sokszínűsége.
Annál jobb az élet, minél biztonságosabb az üzlet, minél nagyobb a ránk eső hozam a gazdaságban, minél szabadabban élhetjük életünket és minél erősebbek közösségeink. Ezt alapozza meg európaiságunk: közös értékeink, történelmünk, intézményeink, együttműködéseink. Erre érdemes építenünk és ezt az alapot kell folyamatosan erősítenünk. Ebbe nem lehet egyszerűen, az aktuális helyzetértékeléstől függően belépni, kilépni, ebben több mint 1000 év benne van.
A közös értékekre építve minden egyén, minden közösség a saját sorsának kovácsa – ez európaiságunk, ez nemzeti és egyéni identitásunk egyik fontos alapköve.
Az Európai Unió a viták és alkuk világa
Látnunk kell, hogy Európában szinte mindig és szinte mindenről folyamatos vita és alku van – a közös stratégiai döntésekről, a szakpolitikai irányokról, az uniós források szabályozásáról. Valójában soha sem látszik stabilnak semmi, ami a részleteket illeti: a szabályok folyamatosan változnak. Például a tagállami hatáskörben elosztandó kohéziós és strukturális források felhasználásának szabályrendszere 2004-ben sok tekintetben más volt, mint 2022-ben; a Bizottság szervei által közvetlenül elosztott források aránya pedig EU-csatlakozásunk óta jelentősen megnőtt. Most éppen új uniós szintű forrás-rezsimek jönnek létre. Ilyen a Next Generation EU, benne a leginkább emlegetett Helyreállítási Alappal (hivatalos nevén Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz, RRF), vagy a tagállamokat és szakértőket is megosztó karbonadó. Ezek az új rezsimek sok esetben visszahatnak a klasszikus, már korábban létező forrásokhoz kötődő tárgyalásokra is.
Az az érzése alakul ki az embernek, hogy az alkufolyamatok komplexitása – sok esetben politikai folyamatokkal terhelten – olyan mértékű, amelynek örvényeiben elmerülnek és elbizonytalanodnak a korábbi időszak bevett „szakértői” szintű döntéselőkészítésében résztvevő, a részletszabályozás „bikfanyelvét” jól ismerő szakdiplomaták és szakpolitikusok és tanácsadók mind a tagállamok, mind az Európai Bizottság részéről. A folyamatosan átépítés alatt álló labirintusban nem evidens, merre is van az előre. A politikusok egyértelmű, sokszor a napi történések és egy ország helyzetének valósága által befolyásolt álláspontot képviselnek – ami gyakran nem illeszthető a bürokrácia által korábban hosszú egyeztetések alatt kidolgozott és elfogadtatott szabályrendszer kereteibe. Mindez abszurd táncot eredményez mind a tagállamok és az Európai Bizottság között, mind a tagállamokon belüli és közötti politikai oldalak között, nagyon nehéz megtalálni a mindenki által értelmesnek tartott kompromisszumokat.
El kell fogadni, hogy egy sokszereplős uniós rendszerben alkuk és viták határozzák meg az életet, a változó világban ezek jellege és erőssége is változni fog – aktív szerepet kell vállalnunk egy józan, egymást tiszteletben tartó vitakultúra kialakításában, mert csak ez vezetheti Európát előre a gyorsuló globalizáció világában.
Magyarország az EU-n belül: felzárkózás és pozícióválasztás
Magyarország egy az Európai Unió 27 tagállamából. Európai pályán az államon, és az azt képviselő kormányzaton kívül legitim módon kevés valódi súlyú szereplő tud mozogni, amely a magyar tagállami pozíciót képviselni tudja. Pozícióválasztásunkat érdemben befolyásolja több tényező: gazdaságunkban jelentős a külföldi tulajdon aránya, a magyar tulajdonú cégeink jelentős részének mozgásterét behatárolja, hogy a globális értékláncok alsó szintjein tevékenykednek, méretük kicsi, termelékenységük ha javul is, de még elmarad az európai versenytársakétól. Nettó befektetői pozíciókat elsősorban a még nem uniós országokban tudunk keresni és kialakítani, keletre és délre. Magyarország az Unió átlagánál szegényebb, ugyanakkor jóval gyorsabban fejlődik, nettó munkaerő kibocsátó és tőkebefogadó. Szervezett és egy központú ország, amely a válságok által tépázott elmúlt évtizedben a többi, elsősorban nagy tagállam mainstream megoldásait saját („unortodox”) megoldásaival cserélte le és így ért el gyorsabb növekedést, vagy éppen kisebb visszaesést, mint az Unió sok országa.
Nyilván van még mit ledolgoznunk a hátrányainkból, hogy a számunkra is fontos versenyképességi vagy fejlettségi, életminőségbeli mutatók tekintetében felzárkózzunk Európa e tekintetben fejlettebb országaihoz, de ehhez sok esetben nem más országok saját magukra kitalált megoldásainak másolására, hanem saját válaszok kialakítására van szükség.
Agilisnek kell lennünk
Legyünk agilisek: érjük el, hogy a változó uniós keretekben céljaink kijelölésekor egyre jobban jelenjenek meg a sajátosságainknak, érdekeinknek megfelelő szempontok; a nagy helyett a fejlődésre képes rendszerek építése kapjon előnyt Európában. Ugyanakkor lássuk, értsük a változó kereteket, értsük, hogyan működnek a tagállamok, a Bizottság, és az őket befolyásoló szervezetek. Értsük érdek- és szempontrendszerüket, a számukra fontos folyamatokat. Megfelelő tudással, érvrendszerrel, tárgyalási stratégiával és taktikával tudunk sikeresek lenni. Így tudjuk elérni, hogy több legyen az érdemi párbeszéd. Sok munkával tehető az európai gondolkozás valóban közössé és nyitottá, amely befogadóbb a diverzitásra, a mainstreamnek nevezett irányok privilegizálása helyett elfogadja azt a gondolkozást, ami egyszerre tekinti alapnak a közös európai értékeket és a saját érdekeire, értékeire, identitásra építő gondolkozást. És az is fontos, hogy sok esetben az egyedi tagállami megoldások kreativitása segítheti a közösséget, egy annak egészét, vagy sok tagját érintő probléma leküzdésében.
Amikor Magyarország unión belüli szerepéről gondolkodunk, legyen szemünk előtt, hogy valós értékajánlatunk van az európai közösség felé: egyszerre vagyunk piac és termelési bázis, a magyar gondolkodás kreativitást jelent mind a piacon, mind a technológiában, mind a közügyekben, miközben a magyar emberek részéről erős az elköteleződés az európai értékek mellett, jelentős szerepet látunk el Európa határvédelmében és tevékeny résztvevői vagyunk az EU balkánpolitikájának.
Sikeres Magyarország feladatai egy sikeres Unióban
Ahhoz, hogy Magyarország a polgárai és vállalkozásai számára értékelhető sikereket tudjon elérni az európai közösségen belül, tudatos, következetes és kellően agilis Európa „politikára” van szükség. Ehhez az Unióhoz kötődő stratégiaalkotásban és koordinációban erősíteni kell a nemzeti érdekről való gondolkozás képességét, a szakértői szinten gyakran megjelenő, sajnálkozó, lemaradástól való félelem helyett a saját pozíció meghatározásának és erősítésének lehetőségébe vetett hitet és munkát. Abban is hinnünk kell, hogy Magyarország nem csak egy kis hatóerejű fogaskerék az Unió rendszerében, hanem tevőlegesen és érdemben képes hozzájárulni, hogy Európa megerősödve lépjen ki a mostani válságos időszakból.
A sikeres Európai Uniós Magyarországért mind az állam, a kormányzat intézményrendszerében dolgozók, mind pedig a gazdasági és társadalmi szereplők szintjén erősíteni kell uniós szintű részvételi és tárgyalási aktivitásunkat és képességeinket, amely Európa kereteinek, folyamatainak mély ismeretére, aktív szövetségi politikára és saját pozíciónk egyértelmű meghatározására és képviseletére épül.
