Az energiaszankciók árnyékában: Oroszország mezőgazdasága
Hogyan teljesít a másik mezőgazdasági klasszis, az állattenyésztési ágazat? Milyen módon alakítja az ország élelmiszeripari termelését? Erre keressük a választ cikkünkben, amelyben az orosz állattenyésztés és élelmiszeripar teljesítményének alakulását vizsgáljuk.
Rozs Bálint elemző, Energia- és Klímapolitikai Üzletág, Századvég Konjunktúrakutató Zrt.
Az első cikkünkben röviden ismertettük az orosz mezőgazdaság szempontjából legmeghatározóbb éghajlati és földrajzi tényezőket, majd az orosz agrárium gazdasági teljesítményével és annak várható alakulásával foglalkoztunk. A feltárt információk alapján az orosz mezőgazdasági szektor elképesztő fejlődési pályát járt be az elmúlt években, amelyben fontos szerepe volt a Krímet követő „szankciós adok-kapoknak” is. Miközben az ország mezőgazdasági exportbevételei dinamikusan nőnek, az import fokozatos csökken, így akár már rövid időn belül importőrből exportőrré válhat a mezőgazdasági termékek vonatkozásában. Az így keletkező tetemes bevételek nemcsak egyre ellenállóbá és diverzebbé teszik az orosz gazdaságot, de a kibontakozó élelmezési válságban tovább erősíthetik annak geopolitikai pozícióit is. Az ezt követő második cikkünkben pedig feltártuk, hogy az exportbevételek példátlan növekedése mögött elsősorban az orosz növénytermesztési ágazat egyre jobb teljesítménye állhat, ahol már egyre erőteljesebben látszanak a klímaváltozás, az orosz mezőgazdaság számára áldásos, hatásai is.
De vajon hogyan teljesít a másik mezőgazdasági klasszis, az állattenyésztési ágazat? Milyen módon alakítja az ország élelmiszeripari termelésének alakulását? Erre keressük a választ a soron következő 3. cikkünkben, amelyben az orosz állattenyésztés és élelmiszeripar teljesítményének alakulását vizsgáljuk.
Számottevően növekedett az orosz állattenyésztési ágazat, csökkent az importfüggés
Az orosz állattenyésztési ágazat teljesítményének értékeléséhez 5 meghatározó haszonállatfajt választottunk ki. A termelés változását a következő ábrán szemléltetjük, százalékos formában.
A legnagyobb mértékű növekedés a nyúlállomány esetében tapasztalható, ez viszont leginkább az alacsony bázisszintnek volt köszönhető. A szarvasmarha-állomány esetében ugyanakkor mintegy 12,31 százalékos csökkenést tapasztalhatunk, amely összhangban van a jelenlegi világtrendek alakulásával. A juhállomány enyhe, 4 százalékos növekedést mutatott, az orosz állatállomány itt stabilnak tekinthető. A legérdekesebb és egyben legmeghatározóbb változásokat a sertés- és baromfiállományok vonatkozásában láthatjuk. A sertésállomány mérete mintegy 46 százalékkal, míg a baromfi 23,5 százalékkal növekedett. A bővülést főleg a saját termelés fejlesztése és az uniós hústermékek importjának szankcionálása indukálhatta.
Már a krími annexiót megelőzően is csökkent az élőállat-import
Ha az Oroszországba irányuló élőállat-kereskedelem import és exportértékét vizsgáljuk, az orosz szakpolitika hatásai még egyértelműbben látszanak, ahogy az a következő ábrán is látható.
Bár lehet, hogy csupán véletlen egybeesés, de a statisztikai adatok alapján megfigyelhető, hogy az élőállatok importja már a krími-annexiót megelőzően is meredek esésnek indult. Az orosz fegyveres beavatkozás előtt 2 évvel pedig kiugrónak magas értéket produkált. Bár ennek pontos okai az adatokból nem állapíthatóak meg, könnyen lehet, hogy a saját ellátás szempontjából kulcsfontosságú tenyészállatok és az élelmiszeripari puffer beszerzése rajzolódik ki, ami már a közelgő orosz lépések egyik előjele lehetett. Az élőállatok export- és importértékének hosszú távú elemzése során ugyanakkor megállapítható, hogy Oroszország élőállat importja erőteljesen csökken, amíg az export enyhe emelkedést mutat. Az ország feltételezhetően az önellátásra koncentrál, így mesterségesen csökkenti az importot, és fogja vissza az exportot is, így az ezirányú exportbevételek terén nem prognosztizálható jelentős emelkedés a jövőre nézve. A háborút megelőző adatsorok trendjei alapján az ország 2025 környékén válhat nettó exportőrré az élőállatok vonatkozásában, de amennyiben a prognosztizált teljesítményt a háború hatásai miatt 50 százalékponttal csökkentjük, úgy ez a fordulat csak a következő évtizedben válhat reálissá. A továbbiakban a három legmeghatározóbbnak tekintett haszonállatfaj állományait tekintve részletes vizsgálatok végeztünk.
A szarvasmarha-állomány csökkent az elmúlt időszakban
Elsőként az orosz szarvasmarha-állomány egyedszámának alakulását vizsgáltuk. Ezen haszonállatfaj esetében mintegy 12,31 százalékos csökkenés figyelhető meg az állomány vonatkozásában. Amíg a bázisévnek tekintett 2010-es évben még 20,6 milliós volt az állomány, addig 2020-ra már 18 millió alá csökkent az egyedszám. Az állattenyésztés fókusza az európai trendekkel összhangban a sertés és baromfi tartás irányába tolódott el, illetve számos gazdaság inkább a növénytermesztési ágazatra koncentrál; a magasabb bevételek okán. Viszonyítási alapként további 5 jelentős állatállománnyal rendelkező európai ország egyedszámait is megvizsgáltuk. Az adatok alapján megállapítható, hogy az orosz szarvasmarha-állomány még így is igen jelentősnek mondható Európán belül. A 2020-as év végén az egyedszám meghaladta még Franciaország szintjét is. A vizsgált országok esetében megállapítható, hogy majdnem mindenhol csökkent az állatlétszám. A legnagyobb mértékű visszaesés Ukrajnában következett be, ahol több mint 35 százalékkal csökkent az állomány mértéke, de Franciaországban és Németországban is 9–11 százalékos csökkenés volt megfigyelhető. Egyedül Lengyelország esetében látható növekedés, ahol 9,3 százalékkal bővült az állomány. A trendek alapján vélhetően tovább csökkenhet majd az orosz szarvasmarha-állomány a következő években.
Az orosz baromfiállomány mérete már meghaladja az 500 millió egyedet is
Az orosz baromfiállomány esetében viszont már egy igen jelentősnek mondható, 23,59 százalékos növekedés történt 2010 és 2020 között. Az állomány egyedszámának bővülése ezzel meghaladta a 100 milliót. A 2020-as év végén lejelentett 530 milliós állományával pedig vezető pozíciót foglal el Európában, bár az EU teljes, 1,4 milliárdos állománya még közel háromszorosa ennek az értéknek. Az orosz baromfiállomány alakulását az alábbi ábrán szemléltetjük, kiegészítve 4 másik ország egyedszámainak alakulásával.
Látható, hogy a vizsgált országok közül csak Franciaország esetében nem növekedett az állomány mérete. A legnagyobb bővülés Németországban figyelhető meg, ugyanakkor a 176 milliós állományával még messze elmarad az orosz állomány 500 millió egyedet is meghaladó egyedszámától. A rendelkezésre álló adatok alapján ezen haszonállatfaj esetében jelentős további növekedésre lehet számítani. Bár feltételezhetően az orosz termelés fókuszában továbbra is a belső kereslet kielégítése áll majd, baromfihústermékek esetében már érdemes az export felfutásával is számolni a jövőben. A következő ábrán a baromfiállományok változását százalékos formában is szemléltetjük a vizsgált időszakra vonatkozóan.
A sertéságazat a növekedés egyik fő hajtóereje az állattenyésztésben
Talán ezen haszonállatfaj állományainak alakulása kapcsán láthattuk a legizgalmasabb változásokat. A vizsgált időszakban az orosz állomány egészen elképesztő, mintegy 45 százalékos bővülést tudott felmutatni. Az egyedszámok szintjén ez megközelítőleg 8 millió állatos bővülést jelent, amivel az orosz állomány teljes egyedszáma elérte a 25,1 milliót 2020-ra. Hogy ez mit is jelent európai szinten, azt talán legjobban a következő ábra mutatja.
Az ábrán látható, hogy az orosz sertésállomány 2020 végére megközelítette az európai csúcstartó Németország egyedszámát is. Abban az esetben, ha a megfigyelt tendencia folytatódik, úgy a jövőben akár át is veheti a vezetést a kontinensen – amennyiben ez még nem következett be. A következő ábrán pedig még hangsúlyosabban láthatjuk , hogy a vizsgált időszakban egyedül az orosz állomány tudott növekedést produkálni, amely immár jelentős exportpotenciált hordoz magában.
Az orosz élelmiszeripar is jelentős növekedést mutatott
Az orosz élelmiszeripari szektor bruttó termelési indexét vizsgálva a mezőgazdasági termelési indexekhez hasonló pályaív rajzolódik ki. Ebben az esetben is jelentős növekedést figyelhetünk meg a 2010 és 2020 közötti időszakban, amelyet a következő ábrán szemléltetünk.
A 2020-as évi bruttó termelési index értéke több mint 12 százalékkal haladta meg a 2014–2016-os évek bázisértéknek tekintett átlagát. Érdemes még megjegyezni, hogy a mezőgazdasághoz hasonlóan itt is a 2010-es évektől a bázisértékig volt a legdinamikusabb a bővülés. Az amerikai és uniós adatokkal együtt vizsgálva pedig megállapítható, hogy a növekedés üteme kimagasló volt. Amíg az orosz élelmiszeripari termelési indexérték 2010–2020 között mintegy 38 százalékkal emelkedett, addig az Európai Unió mindössze 5,8 százalékos bővülést tudott felmutatni, amelynek még az amerikai mezőgazdaság is közel a dupláját produkálta, 12 százalékos értékkel. A meglévő orosz adatok trendvonalát kirajzolva (az ábrán: narancssárga pontozott egyenes) további felzárkózásra és jelentős növekedési tartalékokra lehet következtetni. Mivel az élelmiszeripar szorosan együtt mozog az alapanyagot szolgáltató mezőgazdasággal, így itt is jelentős változásokat okozhat a háború, aminek következtében akár lassulhat is a növekedés mértéke.
A sertéshús termékek előállítása közel háromszorosára emelkedett
A különböző élelmiszeripari termékcsoportok termelésének alakulását pedig a ROSSTAT szerinti importhelyettesítő termékgyártási adatsorok alapján vizsgáltuk meg.
Ahogy az ábrán is látható, egy kivételével minden termékcsoport előállítása növekedést mutatott. Csak a kolbászok és egyéb feldolgozott hústermékek előállítása csökkent valamelyest. Gyenge növekedést mutatott a zöldség- és gyümölcskonzervgyártás, amelynek termelése 10 százalék alatt bővült. Az UHT tej gyártása 13,8 százalékkal, míg a feldolgozott tejtermékek gyártása 11,7 százalékkal volt nagyobb 2020-ban a 2010-es bázisszinthez képest. A friss hal, illetve feldolgozott termékeinek bővülése pedig meghaladta a 25 százalékot, nem sokkal maradva le a marha- és borjúhústermékektől. Jelentős, mintegy 73 százalékkal bővült a baromfitermékek előállítása is, amelyre szoros összefüggésben állhat a dinamikusan bővülő baromfiállománnyal. A legnagyobb növekedést nem meglepő módon a sertéshús termékek gyártása produkálta, amely egyedülálló mértékben, mintegy 292 százalékkal bővült a 2010-es bázisszinthez képest.
A megismert információk alapján megállapítható, hogy a növénytermesztés mellett az orosz állattenyésztés is jelentős utat járt be az elmúlt években. Bár az így előállított termékek célja elsősorban a belső igények kielégítése és nem az export, a sertés- és baromfiágazat további növekedése esetén már ezen hústermékek exportjának növekedésére is lehet számítani a jövőben.
