A realizmus mestere Budapestre érkezik: John J. Mearsheimer
Molnár Attila Károly eszmetörténész, a Századvég Kiadó vezérigazgatója.
1989-ben, a rendszerváltás idején fogalmazta meg a hegeliánus-marxista előzmények után Fukuyama, hogy elértünk a történelem végére. A kritikájának ma már nincs komoly sportértéke, hiszen volt Öböl-háború, Arab Tavasz, afganisztáni ki- és bevonulás, jugoszláv polgárháború és most itt az ukrajnai háború. Az ígéret szerint a liberális demokrácia győzött az államformák evolúciós versenyében, és szükségszerűen elterjed, elterjedése pedig békét és jólétet hoz mindenki számára, aki elég felvilágosult. Azonban nem így lett. A fenti események mellett megérkezett a 2008-as válság, és az azt követő stagnálás Európa sok országában. Kialakult a „multikultival” és a globalizációval szembeni elégedetlenség – a magországokban –, lásd Trump sikerét az Egyesült Államokban, vagy a Brexitet az Egyesült Királyságban –, és ezek az elégedetlenek sikereket értek el. Ennek ellenére a mainstream nyugati politika, média és egyetemi világ bünteti azokat, akik a liberális világrend vagy a Pax Americana végéről, vagy csak a válságáról beszélnek.
Nem világos, hogy ha a liberalizmus megoldás az emberiség problémáira, akkor miért is állnak ellen neki egész országok? Miért vannak elégedetlenek, válságok? A nyugati válasz szerint a megoldás a még több liberalizmus, a polgárok átnevelése. (Emellett a gyakorlatban a liberális politika cinikusan együtt tud működni vallási fanatikusokkal [Szíriában, Irakban] vagy nácikkal [Ukrajnában]).
John J. Mearsheimer azon kevés politikai gondolkodó egyike, aki az uralkodó paradigmával szemben kitartóan hirdette, hogy a liberális paradigma téves, és az egyre nagyobb béke helyett egyre több konfliktust provokál ki: a Szovjetunió összeomlása után alig pár évig nem állt háborúban valakivel az Egyesült Államok.
Mearsheimer a mai amerikai külpolitikai gondolkodás egyik meghatározó alakja. A realista irányzat egyik legfontosabb mai képviselője, Kissinger mellett.
Korábbi könyvei is feltűnést keltettek, mint Az Izrael lobbi és az amerikai külpolitika (The Israel Lobby and U.S. Foreign Policy) vagy a Miért hazudnak a vezetők: az igazság a hazugságról a nemzetközi politikában (Why Leaders Lie: The Truth About Lying in International Politics).
A most kiadott könyve, A nagy téveszme, részben a külpolitikai realizmus nézeteinek az összefoglalása, részben az elmúlt 15 év nemzetközi eseményeinek, az egypólusú világrend megszűnésének értelmezése. A könyv egy korábbi írásának, nevezetesen a Bound to Fail. The Rise and Fall of the Liberal International Order című műnek a kiterjesztése. Azt állítja, hogy az 1990 után kialakult liberális világrend magában hordozza saját bukásának forrásait, akármennyire is Trumpot vagy másokat hibáztat a liberális világrend előnyeit élvező globális elit.
1990 után a hatalom eloszlása egyenletlen lett, egypólusú lett a világ, és ekkor az Egyesült Államok külpolitikájában a realizmust – a szereplők hatalmi érdekeinek beszámítását és az egyensúlyra törekvést, valamint az ideológiai szkepszis – felváltotta egyetlen pólus ideológiai és geopolitikai nyomulása, mivel érdemi ellenállásba nem ütközött. E nyomulás része volt a nemzetközi szervezetek terjeszkedése, az egyéni jogok számonkérése (lásd K. Sikkink, The Justice Cascade: How Human Rights Prosecutions Are Changing World Politics), a határok felszámolása, a világkereskedelem terjesztése stb. Azonban e politika elégedetlenségeket váltott ki, sok helyen felértékelte a nemzeti érdeket és a nacionalizmust, mint a korábbi univerzalista ideológia, a kommunizmus. A liberális világrend ideológiai nyomulása ugyanis a helyi társadalmak átalakítását jelentette, amit a köznyelv demokráciaexportnak nevezett el. (lásd pl. az Arab Tavaszt vagy az ukrán nemzetépítési kísérletet).
Azonban a liberális világrend már a fénykorában is szenvedett el kudarcokat (Szomálisa, Haiti), de 2005 után érték látványos kudarcok, mint az Arab Tavasz, Afganisztán (az USA eddig leghosszabb háborúja, stb.) Ráadásul a liberális világrend mag országainak belpolitikájában is komoly kihívások jelentek meg (Trump, Brexit, populizmus). Általában az önrendelkezés, a szuverenitás felértékelődött a világban a liberális világrend érdekében a nemzetközi szervezetek szakértő bürokratáinak által végzett társadalommérnöki tevékenysége, nevelő-szabályozó-szankcionáló politikájára adott reakcióként.
Az ideológiai és geopolitikai nyomulás indoklása az volt, hogy a liberális demokráciák békések, ezért a liberális demokráciákat kell terjeszteni a Földön a béke és jólét érdekében. Azonban az ideológiai nyomulása helyi ellenállásokat, a nacionalizmusok megerősödését váltja ki. Másrészt, a megerősödő országok egyre inkább hajlamosak szembeszállni az Egyesült Államokkal. Az egypólusú világrend megszűnésével, hangsúlyozza Mearshemer, vissza kell térni a politikai realizmushoz: a szereplők érdekeinek elfogadáshoz és bekalkulásához. A külpolitikai modus vivendi ugyanis jobb, mivel békésebb mint az ideológiai és geopolitikai terjeszkedés.
Másrészt, a realizmus jobban szolgálja a liberálisok által is hirdetett célt: az egyén szabadság védelmét. Téves az a hamis emberkép, mely szerint az ember jószándékú és képes univerzális, racionális konszenzusra. A liberális (ideológikus) külpolitika szükségképpen ideológiai konfliktusokba bonyolódik és az okozott érdeksérelmek miatt geopolitikaiakba. A konfliktusok pedig egyre inkább militarizálják a liberális világrend fenntartására törekvő államokat, elsősorban az Egyesült Államokat, azaz, a liberális külpolitika otthon a szabadság szűküléséhez vezet, egy nem-liberális államhoz.
A realista politika lemondás a világuralom bármilyen változatáról, legyen az Pax Americana vagy Pax Sovietica, és a realista politika agnosztikus: nem világnézeti alapon válogatja a szövetségeseit, és nem igyekszik valamilyen ideológia képére alkotni a különböző országok társadalmát. Bár nem ígéri az örök békét, mégis egy viszonylag békés, erőegyensúlyokon alapuló világot tesz lehetővé.
John J. Mearsheimer A nagy téveszme: Liberális álmok és nemzetközi realitások című könyve hamarosan magyarul is megjelenik. A szerzővel 2022. november 8-n a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és november 9-n a Corinthia Hotelben találkozhatnak az érdeklődők.
