Részben a kereskedők túlárazása miatt szálltak el az árak – Interjú Isépy Tamással
Bár a kutatások azt mutatják, hogy idén karácsonykor a magyar lakosság több mint fele többet költött, mint amennyit előre eltervezett, és a tapasztalatunk is az, hogy a magas árak ellenére is tele vannak az üzletek, most lerántjuk a leplet arról, hogy valóban csak az infláció tehet-e a drágulásról. Spoiler: nem. A Századvég makrogazdasági üzletágvezetője szerint valóban döntően a háború okozta energiakrízis a felelős a magasabb árakért, de a kereskedők keze is benne van, hiszen a megemelkedett költségeiket továbbhárítják, és sokszor túláraznak. Isépy Tamás példaként említette, hogy a lengyel trappista sajt ára 25 százalékkal alacsonyabb, mint a hazaié, ami egészen megdöbbentő. A beszélgetésünk során azonban kitértünk arra is, hogy valóban elérhető-e a miniszterelnök azon célja, hogy jövőre egy számjegyű legyen az infláció, de Matolcsy György nagy port kavaró mondatai és a DK-s Varju László vészmadárkodása is szóba került.
Isépy Tamás makrogazdasági üzletágvezető, Századvég Konjunktúrakutató Zrt.
Az infláció már a háború előtt is mutatott egy emelkedő tendenciát, hiszen a Bankmonitor adatai alapján utoljára 2021 novembere és decembere között nem emelkedett, azóta viszont mondhatni, rohamosan romlik a pénzünk értéke. Amíg a háború kitörésekor, 2022. februárban 8,3 százalékon állt az inflációs skála, a novemberi adatok két számjegyűre nőttek (22,5%). Ennek valóban a háború és az erre válaszul adott brüsszeli szankciók az oka?
Döntően a háború az oka és az ezzel járó energiakrízis. Az energiaárak ugyanis olyan brutálisan megemelkedtek, hogy a vállalatok azt beépítik az áraikba, tehát ezzel továbbadják a következő piaci szereplőnek a terheket. Szerintem ők túláraznak. Ezt a tényezőt pedig kevésbé veszik az emberek figyelembe. A német Ifo gazdaságkutató intézet jelentése is ezt támasztja alá, hiszen arról írnak, hogy a vállalatok egy sor esetben túláraztak, ami a profitjukban majd jövő májusban meg fog látszani.
A legtöbbünket az élelmiszer- és energiaárak érintenek, hiszen előbbi 43,8 százalékkal emelkedett az előző évhez képest, utóbbi 65,9 százalékkal. Vannak viszont olyan termékek – mint például az étkezési só, csak hogy egyet mondjak közülük –, ami nagyon megdrágult. Ennek az oka az, hogy az ársapkás termékek profitját így próbálják behozni a kereskedők, vagy a fentebb említett kereskedői túlárazás?
Sokan azt mondták, hogy inflációgerjesztő folyamat az, hogy vannak ársapkás élelmiszerek, mert valóban valahol kompenzálja azt egy kereskedő, hogy egy termékén veszít. De ehhez képest többet emelnek, hiszen nemcsak néhány termékre teszik ki a magasabb emelést, hanem sok termékre és azon magasabbat emelnek. A kenyér ára például 80–90 százalékos áremelkedésnél tart, ami főként a túlárazás miatt alakult így. Ezt igazolja az is, hogy a lengyel trappista sajt 25 százalékkal olcsóbb, mint a magyar trappista, annak ellenére, hogy a külföldi terméknek a szállítási költsége magasabb.
Az áremelkedés ellen lehet azzal tenni, hogy az ember nem vásárol belőlük, vagy csak kevesebbet, vagy esetleg nem ott veszi meg, ahol a magas árral találkozik?
Az emberek az idővel is kalkulálnak, ezért sokszor nem vacillálnak azon, hogy egy másik boltba menjenek. Viszont, ha a kereskedők összefognak, akkor nem alakulhat ki alacsonyabb ár. Lehet az ellenszer az, hogy körülnézek és máshol vásárolok, de ez időigényes, viszont lehet, hogy megéri.
Orbán Viktor arról beszélt még októberben, hogy az a célja a kormánynak, hogy egy számjegyűvé tegye az inflációt 2023 végére. Ez mennyire reális?
Ezt nem lehetetlen elérni azért, mert ha most decemberben felmentek az árak – lásd kenyér –, akkor nem valószínű, hogy jövőre is mondjuk 20 százalékkal emelkedik. Ami a megfontolás tárgyát képezi, amivel a kormány is számol, hogy az év elején még magas lesz az infláció, magyarul a 2022. március és a 2023. március közötti különbség még húsz százalék lesz, de utána ez elkezd csökkeni. Az árakkal kapcsolatban a vélemények megoszlanak: vannak, akik szerint jövőre az árak eshetnek, van, aki viszont ebben nem hisz. Én azoknak a táborát erősítem, akik hisznek abban, hogy jövőre bizonyos termékek ára csökkenhet.
A DK-s Varju László arra buzdított mindenkit, hogy vegye ki a pénzét a bankból, mert a kormány az emberek pénzéből fogja megkísérelni feltölteni az államkasszát. Ha az emberek felültek volna ennek a rémhírnek, az milyen következményekkel járt volna?
A kiindulópont az az volt, hogy a jegybankelnök azt mondta, hogy a lakosok mobilizálják a pénzüket, mert nem jó, ha a párnába rejtve tartják. Jobban járnak, ha bankba vagy állampapírba fektetik a megtakarításukat. Körülbelül ötezer milliárd forint van a lakosságnál készpénzben és bankbetétben, mondjuk úgy, hogy állampapírok helyett. Utóbbi pedig kisebb kockázattal jár, hiszen arra jóval kisebb az esély, hogy államcsőd alakul ki, mint az, hogy egy bank tönkremegy. Matolcsy György e tekintetben nem mondott rosszat, hiszen ezekkel a módszerekkel nem értéktelenedik az emberek pénze. Ezt a DK teljesen félreértelmezte, de az emberek szerencsére értették, hogy miről van szó. A ’90-es években is volt már ilyesmire példa, amikor a Postabank körül próbáltak pánikot kreálni.
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter korábban azt prognosztizálta, hogy 13 százalékos nyugdíjemelés lehet januártól, ami a terveket felülmúlta, hiszen 15 százalékkal emelnek végül január elsejével; ezzel tartja magát a kormány ahhoz az ígéretéhez, hogy a nyugdíjak reálértékét megőrzik. Mindeközben, ha az EU tartja a szavát és a kifizetések megérkeznek, a pedagógusok bére is nő 21 százalékkal. Egyértelmű, hogy a fizetések emelése mérsékelné a családok terheit, amit az infláció okoz, de reális-e, hogy a munkáltatók emeljék a béreket?
Ez egy nagy kérdés a jövőben, de a vállalatoknak muszáj emelniük, mert akkor a munkavállaló máshova megy dolgozni. A fluktuáció a legtöbb helyen nagy, és ha az egyik helyen emelik a béreket 15–20 százalékkal, de a másik helyen nem, akkor beindulnak a mozgások. A jövő kérdése lesz, hogy az a vállalat, amely kevésbé vagy egyáltalán nem reagál az inflációra, mennyire tudja megtartani a munkavállalóit.
Matolcsy György ugye úgy fogalmazott, hogy válságközeli állapotban van a magyar gazdaság. Hogyan lehet megelőzni, hogy tényleg megéljünk egy gazdasági válságot?
Az emberek költségei most növekednek az energiakrízis és a szankciók hatásai miatt, és nem tudjuk, hogy jövőre mennyibe fog kerülni az energia ára. Lokálisan azonban lehet tenni a krízis ellen, mint például a kormány által indított gyármentő programmal, energetikai korszerűsítéssel vagy azzal, hogy ami az EU-tól jön helyreállítási pénz, az megy zöld újításokra. A gazdasági visszaesés persze benne van a pakliban, de ez nem hazai jelenség, hanem legalább európai szintű, de inkább világméretű.
