A folyamatosan romló makrogazdasági környezet régóta nem látott kihívások elé állítja a hazai gazdaságot és a gazdaságpolitikai döntéshozókat. Az infláció több mint 20 éve nem tapasztalt szintre emelkedett az elmúlt évben, ennek megfelelően az MNB rendre proaktívan reagált, 2022 szeptemberében az alapkamat 13 százalékos szintjénél zárta le a jegybank a kamatemelési ciklusát. Ennek ellenére a hónap második felében további intervencióra volt szükség. Az alapkamat emelésének elsődleges célja, hogy csökkentse a keresleti oldal túlfűtöttségét, a fogyasztás helyett megtakarításokat generáljon, ezáltal mérsékelje az inflációt.
Monetáris küzdelem az infláció ellen
Az utóbbi hónapok kamatemelései során azt tapasztalhattuk, hogy a piac előre árazta a jegybanki döntéseket. Ha az megfelelt a várakozásoknak, akkor stagnálás, kismértékű erősödés volt megfigyelhető a forint árfolyamában, azonban a jegybanki döntések ellenére később folytatódott a hazai fizetőeszköz gyengülése.
A jelenlegi pénzromlást ezzel szemben főként exogén tényezők okozzák, a rekordokat döntő energiaárak begyűrűznek a termelésbe és a szállításba, tovább növelve a fogyasztói árakat.
Ebből a szempontból a jegybank alapkamat-emelése feleslegesnek is tűnhet, ami ráadásul lassítja a gazdaságot, illetve növeli a forrásszerzés költségét, azonban érdemes további tényezőket is megvizsgálni.
A Magyar Nemzeti Banknak nincs árfolyamcélja, a jegybanktörvény alapján elsődleges feladata az árstabilitás megőrzése. Hazánk kis, nyitott gazdasága esetén viszont korreláció figyelhető meg a forintárfolyam és a fogyasztói árak alakulása között, a jelenleg tapasztalt gyengülés veszélyeztetheti a középtávú inflációs célokat, ezért a jegybank a pénzromlás jellegétől függetlenül kénytelen határozott fellépésre. Az utóbbi hónapok kamatemelései során azt tapasztalhattuk, hogy a piac előre árazta a jegybanki döntéseket. Ha az megfelelt a várakozásoknak, akkor stagnálás, kismértékű erősödés volt megfigyelhető a forint árfolyamában, azonban a jegybanki döntések ellenére később folytatódott a hazai fizetőeszköz gyengülése.
Az utóbbi hónapban különösen kritikussá vált a jelenség, amit a folyó fizetési mérleg hiánya mellett a forinttal szemben felvett befektetői pozíciók is támogattak. A folyó fizetési mérleg hiányát a drasztikusan megemelkedett energiaárak okozzák, e tételek nélkül pozitív lenne a mérleg értéke. A hiány belső nyomást generál a forintárfolyam alakulására, a folyamatos devizaátváltásnak jelentős szerepe van a hazai fizetőeszköz leértékelődésében. Az MNB döntése, miszerint az energiaimportőröknek a jegybanknál kell váltani a devizát, részben leveszi a nyomást a forintról, azonban hosszú távon nem fenntartható, hiszen végesek az ország devizatartalékai. A jegybank másik lépése, a kamatfolyosó tetejének, az egynapos fedezett hitel kamatának 25 százalékra emelése, illetve a 18 százalékos kamatozású egynapos gyorstender kiírása szintén rövid távú megoldást jelent, a banki forrásszerzés költségét lényegesen megemeli, azonban megdrágítja a shortolást (a forint gyengülésére spekulálók költségeit), ezáltal védi a hazai fizetőeszköz árfolyamát. A jegybank mozgásterét nagyban növeli a kormány által bevezetett kamatstop, hiszen így a lakosság és a kkv-k nem érzik meg egyből a kamatemelés hatását, azonban a növekedési kilátásokat erőteljesen befolyásolja.
Összességében elmondható, hogy Magyarországon a gazdaságpolitikai döntéshozók mind fiskális, mind monetáris oldalról mindent megtesznek a kríziskezelés érdekében.
A nyári költségvetési kiigazítással megérkezett a fiskális szigor időszaka, míg a jegybank talán erőn felül is védi a forintot, ezáltal közvetetten az árstabilitást. Az ország geolokációja adott, a háború közelsége és az orosz energia szükségessége nem befolyásolható, azonban a hazánk számára jogosan járó visszatartott uniós források csökkentenék az ország sérülékenységét. A következő időszakot a háború miatt továbbra is bizonytalanság övezi, azonban az EU-s megegyezéssel a forint pályája jó eséllyel visszakonvergálna a régió többi devizájának a pályájához, és ez csökkentené a monetáris politika vállán lévő, az infláció elleni küzdelemként aposztrofálható óriási terhet.
Szerzők: Isépy Tamás, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. üzletágvezetője és Koncz Péter gyakornok
Forrás: Világgazdaság