A Jobbik mára nevetség tárgya, a párt széthullott a szexbotrányok és a belső háborúk miatt
A Jobbik politikai értelemben a végső stádiumához érkezett – jelentette ki Erdős Gergely az Origónak adott interjúban. A Századvég Alapítvány kommunikációs elemzési igazgatóhelyettese szerint a Jobbik politikusai pártjukra már évek óta pusztán az egyéni egzisztenciájuk időleges zálogaként, és nem a politikacsinálás fórumaként tekintetnek. Hozzátette: a Jobbiknak sem a jobboldalon, sem a baloldalon nem maradt elfoglalható politikai tere, így szinte biztosra vehető, hogy a 2024-es európai parlamenti választásokon az 5 százalékos küszöböt sem sikerül megugrania.
Erdős Geregely, a Századvég Alapítvány kommunikációs elemzési igazgatóhelyettese
Fiatal fiúval fajtalankodhatott egy volt jobbikos politikus, a férfi számítógépén gyermekpornográf felvételeket találtak – derült ki a baloldali törpepárt legújabb elképesztő ügyéről, amelyben a rendőrök két évig nyomoztak. Mit jelezhet ez az ügy annak vonatkozásában, hogy a Jobbikban az utóbbi években egyre több botrány történt?
Amikor egy párt életciklusa fokozatosan a végéhez közelít (ami a Jobbik esetében Vona Gábor 2018-as lemondása óta egyértelműen kijelenthető) gyakori jelenség a személyi állomány „felhígulása". Ilyen helyzetben egy politikai formáció kevésbé engedheti meg magának azt a „luxust", hogy érdemben megszűrje a jelöltjeit és aktivistáit, ellenkező esetben a párt működőképessége is veszélybe kerülhetne. Ezen felül a szexuális bűncselekmények tekintetében magas fokú a látencia (vagyis e cselekmények sok esetben a hatóságok előtt is rejtve maradnak), ezért
még egy hatékony belső szűrőrendszer sem feltétlenül jelentett volna garanciát a politikai botrány elkerülésére.
Az említett eset – a jogi dilemmákon túl – komoly politikai és morális válságtünetekről is árulkodik. Kérdésként merül fel, hogy egyáltalán mennyire lehet hatékony egy olyan politikai közösség, amelynek tagjai nem tisztelik egymást, illetve a párt meghatározó karaktereit és azok családját?
Megdöbbentő továbbá, hogy egy parlamenti párt rendezvényének bizonyos résztvevői ugyan a legalapvetőbb magatartási normák betartására is képtelenek, mégis alkalmasnak tartják magukat a választók képviseletére, és érdemesnek a szavazópolgárok bizalmára.
Korábban Potocskáné Kőrösi Anita és Jakab Péter élettársa, Molnár Enikő is komoly összetűzésbe került egymással. Hogyan vehető komolyan egy olyan párt, amely a nyilvánosság előtt ilyeneket művel?
A belső viták kiteregetése, a nyilvános üzengetés, a pártélet bulvárosodása, illetve a konfliktusok egyre kicsinyesebbé válása jól érzékelteti, hogy
a Jobbik politikai értelemben a végső stádiumához érkezett.
A pártszerű működésnek alapvető feltétele egyfajta fegyelmezettség, amelynek a hiánya a választók felé is világosan jelzi a párt agóniáját. Feltételezhető, hogy a Jobbik politikusai pártjukra már évek óta pusztán az egyéni egzisztenciájuk időleges zálogaként, és nem a politikacsinálás fórumaként tekintetnek.
Janiczak Dávid 2016-os botránya sem volt sajtóvisszhangtól mentes. A férfi még jobbikos városvezetőként nyomdafestéket nem tűrő szavakat használva, megalázó módon kommunikált egy munkatársnőjével, ezekről a „beszélgetésekről" hangfelvételek is készültek. Mi lehet az oka, hogy a férfi a mai napig a város első embereként tevékenykedik?
Egy botrányba keveredő politikus esetében kulcsfontosságú mozzanat lenne a konzekvenciák levonása és a politikai következmények vállalása, hiszen egy politikai szereplő – ha kétes ügybe keveredik – nem csupán a saját bőrét viszi vásárra, hanem árnyékot vet arra a politikai közösségre is, amelynek a színeiben tevékenykedik. Janiczak ezt a körülményt figyelmen kívül hagyta, és ugyan Ózdon elkerülhette a választók általi felelősségre vonást, a Jobbik történetét mégis egy olyan epizóddal „színesítette", amely csak felgyorsította a párt hitelvesztésének folyamatát (ne felejtsük el, hogy a Jobbik 2018-ban még a polgári kormány egyedüli, baloldali szövetségesek nélküli leváltását tűzte ki fő célként, majd végül a listás szavazatok 20 százalékát sem sikerült elérniük).
Az egykori nemzeti radikális Jobbik eleinte a „néppártosodás", majd a baloldali tömbben való teljes feloldódás útját választotta a hatalom megszerzésének reményében. A hatpárti balliberális összefogás 2022-es történelmi veresége után a párt csapdahelyzetbe került. Részben hitelességi okokból, részben a – túlnyomórészt volt jobbikosokból álló – Mi Hazánk Mozgalom parlamenti bejutása miatt a Jobbik a radikális gyökereihez nem térhet vissza, a baloldali érzelmű szavazókat pedig a Momentum, és főleg a Demokratikus Koalíció eredményesebben tudja megszólítani.
Egyszerűbben fogalmazva: a Jobbiknak sem a jobboldalon, sem a baloldalon nem maradt elfoglalható politikai tere, így szinte biztosra vehető, hogy a 2024-es európai parlamenti választásokon az 5 százalékos küszöböt sem sikerül megugrania.
Jakab Péter úr pártja esélyes lehet-e a következő választáson, egyáltalán kilátásban lehet-e, hogy jelölteket indítanak?
A pártépítés komoly politikai tehetséget, illetve számottevő anyagi és személyi erőforrásokat igénylő feladat. Ezek hiányában legfeljebb csak egy, a közösségi médiában működő „lufipárt" építhető fel, amely mögött tényleges választói szavazatok nem állnak. Jakab Péter ugyan a baloldali előválasztáson szembesült azzal, hogy
a Facebook-lájkok nem válthatók automatikusan szavazatokká, a jelek szerint mégsem tanult a történtekből, és folytatja a médiapolitizálást.
