A Magyarországról szóló EP-jelentésről való szavazás V4-es perspektívából
Csütörtökön szavazott az Európai Parlament Gwendoline Delbos-Corfield képviselő Magyarországról szóló jelentéséről. A dokumentumot az Európai Parlament 433 igen, 123 nem szavazattal és 28 tartózkodás mellett fogadta el. A jelentés tartalma szerint egy Magyarország ellen évek óta folyó koncepciós eljárás, boszorkányüldözés legújabb fejezetének minősül, ami megállapítja, hogy az többé nem tekinthető teljes értékű demokráciának, mert az uniós értékeket veszély fenyegeti és a demokrácia helyzete tovább romlik.
Szakáli István Loránd, a Századvég Alapítvány Közép-Európa Intézet vezető politikai elemzője
Az orosz–ukrán háború kirobbanása után mind a magyar–lengyel kétoldalú, mind pedig a Visegrádi Együttműködés (V4) nehéz helyzetbe került, sokat veszített erejéből. Ennek oka, hogy a háború elkerülhetetlenné tett olyan korábban is létező, azonban napirenden tudatosan nem szereplő kérdések előtérbe kerülését, mint az Orosz Föderációhoz való viszony eltérő megítélése. Míg az EU szintjén Lengyelország lett az Ukrajnának küldendő katonai segítség és az Oroszországgal szemben bevezetendő szankciók egyik leghangosabb szószólója, addig Magyarország nem hajlandó fegyvereket szállítani és ilyen szállítmányokat a területén átengedni, továbbá fenntartásainak ad hangot a szankciós politika hatékonyságával kapcsolatosan. Miközben kiáll Ukrajna függetlensége, területi integritása mellett és közel egy millió menekültet befogadott, azt hangoztatja, hogy számára az energiahordozókkal kapcsolatos szankciók bevezetése jelenti a vörös vonalat és ezek bevezetését nem támogatja. A magyar kormány a kezdetektől fogva a béke helyreállításának szükségességéről beszél, miközben Lengyelország az orosz agresszor teljes legyőzésének fontosságát hangsúlyozza. Csehország és Szlovákia a fegyverszállítások és a háborús narratíva szintjén inkább a lengyel állásponthoz áll közel, míg az energetikai szankciókkal kapcsolatban, ha nem is nyíltan felvállalva, de a magyar állásponthoz közelítenek, és Magyarország határozott kiállásának, például a vezetékes olajszállításokra irányuló szankciók alóli mentesítésének, „potyautas” haszonélvezői.
A háború kitörése óta lengyel, cseh és szlovák részről többnyire a V4 együttműködés jövőjére vonatkozó szkeptikus, Magyarországot bíráló nyilatkozatok hangzottak el, míg a magyar fél az együttműködés fenntartásának fontosságáról beszélt. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy mind a magyar–lengyel barátságnak, mind pedig a V4-együttműködésnek számos ellendrukkere volt és van, akik őszintén örülnek a negatív fordulatnak. Ennek megfelelően a globalista érdekeket kiszolgáló hazai és külföldi médiumok „derekasan” kivették a részüket a V4 jövőjével kapcsolatos negatív, gyakran manipulált, tudatosan félreértelmezett hírek terjesztéséből. A kialakult helyzetben Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök elmúlt napokban tett, a V4-es együttműködés újra lendületbe hozásának igényével kapcsolatos kijelentései akár valamiféle trendfordulóként is értelmezhetőek, legalábbis magyar–lengyel viszonylatban. Úgy tűnik, a lengyel kormányzói elit belátta, hogy felesleges volt gesztusokat tenni Brüsszel irányába a helyreállítási források megszerzése érdekében. Talán azt is belátták, hogy hiba volt taktikai okokból hátat fordítani régi szövetségesüknek, a magyar kormánynak, mert ez sem bizonyult elegendőnek és továbbra sem jutnak hozzá az egyébként nekik is jogosan járó összegekhez.
Egyértelművé vált, hogy egyes brüsszeli intézmények, kiváltképpen az Európai Parlament, mind Lengyelország, mind pedig Magyarország esetében nem a kompromisszumos megoldás megtalálásában érdekelt. Célja a szuverenista nézeteket képviselő kormányok megbuktatása, az uniós pénzeket pedig zsarolásra használja.
A V4 jövője szempontjából minden bizonnyal folytatódik az a tendencia, hogy annak belső dinamikáját elsősorban a magyar–lengyel kétoldalú kapcsolatok állapota határozza meg. Csehország és Szlovákia V4-hez való viszonyulását továbbra is az éppen hatalmon lévő pártok világnézeti orientációja és a pillanatnyi érdek határozza meg. Továbbá az is vízválasztó lehet, hogy képesek-e stabil kormányzati többséget megválasztani. Interjúiban a lengyel miniszterelnök azt is kimondta, hogy az orosz kérdés eltérő megítélésén túl, a magyarokat és a lengyeleket sokkal több dolog köti össze, mint amennyi elválasztja. Itt minden bizonnyal elsősorban a Brüsszelhez fűződő viszonyra, valamint a sajátos közép-európai érdek és értékközösségre gondolhatott, amikor kijelentette, hogy ideje azokra a dolgokra koncentrálni, amelyek csak számunkra, közép-európaiak számára fontosak. Többek között ilyen témának tekinthető a felzárkózási, kohéziós folyamat folytatása, a térség infrastrukturális összekapcsoltságának a fejlesztése, valamint a gazdasági kapcsolatok elmélyítése.
Mindezek fényében, érdemes lehet megvizsgálni és a jövőre vonatkozó következtetéseket levonni abból, hogy a V4-országok képviselői hogyan szavaztak az EP-ben a Magyarországot elítélő jelentésről. Ebből viszonylag jó képet kaphatunk arról is, hogy mit is várhatunk az egyes politikai pártoktól – hatalomra kerülésük esetén.
Lengyelország esetében az 52 képviselő közül 46-an vettek részt a szavazáson és egyikük sem tartózkodott. Mindegyik jobboldali lengyel EP képviselő, beleértve a kormányzó Jog és Igazságosság (PIS), valamint a Szolidaritás Lengyelország (SP) képviselőit, a jelentés elfogadása ellen szavazott. A jelentés elfogadása előtti vitában Magyarország mellett szólalt fel Jadwig Wiśniewska PIS-es és Patryk Jaki SP-s képviselő. A lengyel ellenzéki pártokat képviselő EP-képviselők mindegyike megszavazta a jelentést.
Szlovákia estében északi szomszédunk esetében a 14 képviselője közül csupán 10-en vettek részt a szavazáson. Közülük két, hazájukban jobboldali szélsőségesnek tekintett (Mi Szlovákiánk Néppárt, L’SNS) független képviselő szavazott a jelentés ellen, ketten, egy SMER-es és egy SAS-es képviselő tartózkodtak. A többiek, beleértve a progresszíveket, egy keresztény-demokrata és a fő kormánypárt OLANO egy képviselőjét, megszavazták azt.
Csehország esetében 21 képviselőjük közül 17-en vettek részt a szavazáson és 4-en, két Polgári Demokrata (ODS) és két Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) párti képviselő szavazott a jelentés ellen. Két ODS képviselő tartózkodott, a többiek, beleértve az összes Babis-párti (ANO), jelenleg Csehországban ellenzékinek számító képviselőt is megszavazták azt.
A leadott szavazatok irányát elemezve az derül ki, hogy Lengyelország esetében tiszta a kép. A jelenlegi kormánypártok EP-képviselőinek mindegyike a Magyarországot elítélő jelentés ellen foglalt állást. Ebből arra lehet következtetni, hogy amennyiben a jövő évi választások után újból egy PIS-es vezetésű kormány kap bizalmat, az mind a magyar–lengyel, mind pedig a V4-együttműködés szempontjából bíztató. Csehország és Szlovákia esetében a helyzet lényegesen árnyaltabb. Az előbbi esetében a miniszterelnököt is adó ODS két képviselője a jelentés ellen szavazott, míg a másik kettő tartózkodott. A többi, a jelenlegi kormányt alkotó pártok által támogatott képviselő a jelentést megszavazta, akárcsak a korábbi kormányfő Andrej Babis pártjának (ANO) összes képviselője. Szlovákia esetében csak két szélsőjobbos képviselő szavazott a jelentés ellen, a többiek vagy megszavazták azt, vagy tartózkodtak. Azonban mindezek ellenére a tapasztalatok azt mutatják, hogy korábban, akár a Babis vezette cseh kormány, akár a SMER, vagy OLANO vezette szlovák kormányok idején is jól működött a Visegrádi Együttműködés és a kétoldalú magyar–cseh és magyar–szlovák kapcsolatok is kielégítőek voltak.
Mindent figyelembe véve és egybevetve, azt a következtetést lehet levonni, hogy mind a V4-es, mind pedig a kétoldalú kapcsolatok jövője tekintetében a legfontosabb feladat, amelyik pozitív irányba befolyásolná a folyamatokat, az a béke mielőbbi megteremtése lenne.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Az oldalon használt sütik
Kérjük, add meg, hogy a jelen weboldal milyen cookie-kat (sütiket) használhat.
