Az elhibázott brüsszeli politika egy ledobott bombával ér fel az európai gazdaságra nézve
A szankciós infláció hatásai Németországot is rendkívül hátrányosan érintik, és ez már az állampolgárok félelmeiből is kirajzolódik.
Bertha László elemző, Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány
A német R+V biztosítótársaság immáron 30 éve vizsgálja a németek félelmeit, mely kiterjed a politikai, a gazdasági, a társadalmi és az ökológiai aggályokra is. Legfrissebb kutatásuk alapján jelenleg a németek kétharmada nevezte legfőbb félelmének azt, hogy veszélybe kerül a megélhetése, amelyet a lakhatási válságtól való félelem követ 58 százalékkal. Hasonlóan nagy arányban vált ki félelmet egy bekövetkező gazdasági összeomlásról szóló forgatókönyv is, ami után a világjárvány áll a sorban.
Míg a tavalyi évben a megkérdezettek 16 százaléka tartott attól, hogy Németország belekeveredik egy háborúba, úgy ez mostanra már 42 százalékos szintet ér el. Így tehát
az orosz–ukrán háború kirobbanása véget vetett annak a meggyőződésnek, hogy az ország nem sodródhat bele egy katonai konfliktusba.
Ilyen mértékű félelemre utoljára 1996-ban, a koszóvói konfliktus kitörésekor volt példa Németországban, ahogyan arra a tanulmány készítői is felhívták a figyelmet. Az összesített adatokból az is megállapítható, hogy átlagban mintegy 6 százalékponttal növekedett a német félelemindex az egy évvel korábbi adatokhoz képest.
Ez a statisztika annak fényében különösen figyelemre méltó, hogy a recessziónak és a gazdasági válságnak egyelőre még csak az előszele érzékelhető, annak tetőzése a következő években várható, amennyiben nem következik be változás a brüsszeli szankciós politikában, ami jóval nagyobb károkat okoz Európának, mint Oroszországnak. A szankció hatásainak jelenleg Németország az egyik legnagyobb kárvallottja, tekintettel a gázellátás akadozására és a zöldpolitika ideológiájának jegyében meghirdetett kudarcos energiafordulatra, ami mostanra az atomenergiát érintő politikai és társadalmi szkepticizmust is félresöpörte.
A szankciók hatására elmélyülő európai energiaválság a természetéből adódóan a gazdaság egészére hat, így annak negatív következményei mindenütt érzékelhetők.
Németországban hónapról hónapra gyorsuló tendenciát mutat az infláció, melynek mértéke a 10 százalékot is elérte.
Ilyen mértékű inflációra legutóbb 70 éve volt példa. A DZ Bank előrejelzése szerint a kamatozó pénzügyi eszközök értékvesztése a 395 milliárd eurót is elérheti, ami a népességhez viszonyítva, fejenként 4700 eurós kárt okozhat minden egyes német adófizető számára.
A Német Gazdaságtudományi Intézet (IW) kutatása szerint az emelkedő árak miatt már csak minden második német tud megtakarítani, amire 2020-ban még a lakosság 70 százaléka volt képes. A szankciós infláció következtében a németek 61 százaléka kénytelen jelentős mértékben csökkenteni a kiadásait, amit leginkább az energia- és az élelmiszerárak drasztikus emelkedése miatt éreznek szükségesnek. A szankciós politika kudarcát jelzi, hogy a megkérdezettek 67 százaléka súlyos anyagi terheként jelölte meg a jelenlegi németországi energiaárakat.
A számokból világosan kirajzolódik, hogy az energiaválság nemcsak az alsóbb rétegeket, hanem a német középosztályt is veszélyezteti. Ezeket a kihívásokat és veszélyeket pedig a német politikai vezetés sem hagyhatja figyelmen kívül. Ezt bizonyítja Olaf Scholz kancellár legutóbbi fellépése Brüsszelben, aki a magyar miniszterelnökhöz hasonlóan nem támogatta a földgáz ársapkáját, ami gyakorlatilag teljes mértékben ellehetetlenítette volna az Oroszországból származó importot.
A halvány, német felocsúdás annak tudható be, hogy mostanra az ország realizálta, hogy nemcsak rövid, hanem középtávon is reménytelen helyzetet teremt az új szállítási alternatívák kiépítése. Hiába a közel-keleti körút, sem Katar, sem az Egyesült Arab Emírségek nem képes jelenleg azt az igényt pótolni, amitől a szankciók hatására esik el Németország. Beszédes adat, hogy decemberig 137 ezer köbméter cseppfolyósított földgáz leszállításáról állapodott meg Scholz az Egyesült Arab Emírségekkel, amely mennyiségnek több mint a dupláját lenne képes egyetlen nap alatt teljesíteni Oroszország az Északi Áramlaton keresztül.
Az elhibázott brüsszeli politika és az annak hatására keletkező szankciós infláció egy ledobott bombával ér fel az európai gazdaságra nézve.
Az önsorsrontás helyett ideje lenne újragondolni azt „stratégiát”, amely sem a háború végét, sem Oroszország gazdasági összeomlását nem hozta el; cserébe azonban óriási károkat okoz a családokra, a vállalkozókra, az ipari szereplőkre, Európa minden országára nézve. Ami alól még a legerősebb európai gazdaság, Németország sem jelent kivételt.
