Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője arról beszélt az Origónak adott interjúban, mi várható az amerikai félidős választáson.
Sümeghi Lóránt vezető elemző, Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány
Az Amerikai Egyesült Államokban november 8-án, kedden félidős választásokat tartanak, mely során újraválasztják a teljes képviselőházat, a szenátus egyharmadát, 36 államban a kormányzókról döntenek, illetve több államban népszavazásokat is tartanak. Mi ennek a választásnak a jelentősége a háború és a világ eseményeinek tükrében?
Az amerikai időközi választásokat mindig kiemelt figyelem övezi, hiszen azok több szempontból is sorsdöntőnek ígérkezhetnek. Egyfelől, az amerikai választók két év után lehetőséget kapnak arra, hogy az amerikai törvényhozás, a Kongresszus mindkét házának, a Szenátusnak, illetve a Képviselőháznak az összetételét meghatározzák pártszínezet alapján, amely merőben befolyással lehet a hivatalban lévő elnök politikai értelemben vett mozgásterére. Másfelől, a félidős választások egyfajta referendumként is értékelhetők, ugyanis a mindenkori elnök, valamint adminisztrációjának teljesítményéről is véleményt alkothatnak a szavazásra jogosultak.
Az idei voksolás jelentősége azonban jelentősen magasabb, mint a korábbi ciklusokban látottaké, hiszen az Egyesült Államok – habár áttételesen is, de – részesévé vált egy háborús konfliktusnak, melynek következményei az egész világra hatással vannak.
Így az egyéb belpolitikai vonzatú kérdések mellett, mint a bevándorlás, a lakhatási, illetve megélhetési válság, az infláció, valamint az igazságszolgáltatás és a választási rendszer kiegyensúlyozottsága, most elsősorban az amerikai külpolitika lehetséges jövője is része a tétnek.
Szövetségi szinten jelenleg a Demokrata Párt van hatalmon. Ők adják az elnököt, Joe Biden személyében. Van esélye az amerikai jobboldalnak változtatni, és visszaszerezni az irányítást a törvényhozás két háza fölött?
Az amerikai politikai sajátosságához tartozik, hogy az elnöki ciklus közepén megrendezésre kerülő választásokon szinte kivétel nélkül az elnökkel ellentétes politikai tábor kerül ki győztesként, amely a leggyakrabban a Képviselőház, de nem ritkán a Szenátus összetételére is ekképpen van hatással. Ezt megosztott kormányzásnak hívják, ami az elnököt politikai értelemben „béna kacsává" teszi, mivel nem, vagy csak kompromisszumokkal tudja elképzeléseit a törvényhozáson keresztülvinni. Ami a jelenlegi, aggregált közvélemény-kutatási adatokat illeti,
közel biztosra vehető, hogy a képviselőházban republikánus többség alakul ki, miközben a szenátus konzervatív többségének kialakulása kapcsán is egyre többen bizakodók.
Amennyiben ez a forgatókönyv valósulna meg, az egyenesen katasztrofális következményekkel járna nemcsak a Demokrata Pártra, hanem Joe Bidenre is nézve, ugyanis nemcsak a törvényhozás politikai ellenszelével kellene az elnöknek megküzdenie, hanem példának okáért az említett konzervatív többség már egy impeachment, azaz egy közjogi felelősségre vonás eljárását is kezdeményezhetné személye ellen. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a választások kimenetele sok különböző tényezőn múlik, az utolsó pillanatban is bekövetkezhetnek trendfordulók, elég csak a két évvel ezelőtti elnökválasztás utolsó óráiban tapasztalt, egyesek szerint kifejezetten meglepő fordulatra gondolni.
Hogyan értékelhető a kampány?
A választási kampányhajrá idén is magas fordulatszámon pörgött. Érdemes felidézni azon konzervatív színezetű határmenti államok (Texas, Arizona, illetve Florida) akcióit, melyek keretében a határzáron illegálisan átjutó migránsokat olyan demokrata fellegváraknak tartott városokba, mint New York és Chicago utaztattak, ahol a városvezetés több ízben is az illegális bevándorlást korlátozó politika lazítása mellett érvelt, majd mégsem szállásolta be közvetlenül az odaérkezett jövevényeket. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az amerikai baloldal is mindent megtett a mozgósításért, a legutolsó kampánykörúton részt vett például Barack Obama és Bill Clinton volt amerikai elnök is.
Sokan reménykednek abban, hogy a demokraták választási vereségével alábbhagy Washington harciassága az ukrajnai háború kapcsán, és egy mérsékeltebb, a békére jobban törekvő politika nyerhet teret. Van erre reális esély?
Dacára annak, hogy Ukrajna nyugati világba való integrációja az Egyesült Államokban egy pártokon átívelő, stratégiai érdek része, e cél elérése érdekében látott eltökéltség mértéke kapcsán azért nemiképp eltérés mutatkozik az amerikai bal- és jobboldal között. Amíg a Biden-adminisztráció eddig több mint 50 milliárd dolláros anyagi, katonai, valamint humanitárius segélyt adott Ukrajnának, addig konzervatív politikusok több ízben is arra figyelmeztettek, hogy ilyen összegeket addig nem szabadna az Egyesült Államok határain kívül elkölteni, ameddig amerikai családok tömkelege kényszerül nélkülözésben élni, rekordmagas az infláció, illetve egy lakhatási válságot generáló energiaárrobbanást kell megfelelően kezelni.
A választástól függetlenül is kialakulhatnak olyan új nemzetközi válsággócok, amelyeket az USA diplomáciájának vagy haderejének is kezelnie kell, elég csak Tajvanra, vagy Örményországra gondolni.
Amennyiben valóban erős felhatalmazást kapnak a republikánusok, valamelyest akár módosulhat is az USA Ukrajnával kapcsolatos politikája, ugyanakkor a nagyhatalmi logika alapján hiba lenne azt feltételezni, hogy drasztikus fordulat következne be külpolitikai törekvésekben.
