Márki-Zay Péter nem is olyan régen még arról beszélt, hogy konzervatív, keresztény értékeket vall. 2018 februárjában például azt állította: „vallásos, polgári családban nőttem fel, így a rendszerváltást örömteli eseményként éltem meg". Szintén 2018-ban, Márki-Zay Kis Andreának, az MSZP helyi elnökének alpolgármesteri megválasztására tett javaslatot, mondván, hogy „jobboldali, keresztény politikusként” nem képviselheti a hódmezővásárhelyiek mindegyikének álláspontját. Ezen felül Márki-Zay 2019 májusában, az Egyesült Államokban tett látogatását azzal indokolta, hogy az amerikai külügyminisztériumban kíváncsiak voltak arra, hogy „jobboldali, keresztény emberként” hogyan viszonyul a magyar kormányhoz. A hódmezővásárhelyi polgármester (amúgy rövid) politikai karrierjét vizsgálva azonban
Hogyan lett egy baloldalivá avanzsált karrierpolitikus az ellenzék új favoritja
Márki-Zay Péter került ki győztesen az ellenzéki előválasztás második felvonásából. A Századvég áttekintette, milyen út vezetett ahhoz, hogy a magát korábban konzervatívnak valló, mára baloldalivá avanzsált Márki-Zay lett a Gyurcsány Ferenc vezette ellenzéki oldal favoritja.
Márki-Zay, a karrierpolitikus
gyorsan ellentmondásokba ütközünk politikai orientációja vonatkozásában.
Nem szabad elfelejteni, hogy Márki-Zay 2018 februárjában ugyan formálisan független jelöltként indult a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választáson, ám valójában a baloldali-liberális erők, az MSZP, a DK, az LMP, az Együtt és a Momentum támogatását élvezte. Így
Márki-Zay Péter már politikai karrierje kezdetén szövetséget kötött a baloldali erőkkel
(melyek támogatása nélkül aligha szerzett volna mandátumot),
ugyanakkor az idő előrehaladtával még közelebb került hozzájuk.
Ez utóbbi állítást alátámasztja, hogy 2020-ban már úgy látta: Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde egy „őszinte szembenézés”, illetve egy „nagyon határozott és kendőzetlenül őszinte beszéd” volt, valamint meglátása szerint Gyurcsány nem az oka volt a 2010 előtti baloldali világ korrupciójának, hanem „küzdött ellene”.
Idén augusztusban Márki-Zay Péter a Gyurcsány-korszakot „lényegesen szabadabb” időszaknak ítélte „a jogállam, demokrácia és a többi szempontjából”, illetve korábban megemlítette, hogy „Gyurcsány Ferenc tapasztalatai, vitathatatlan pártépítési sikerei segíthetnek Magyarországot Keletről Nyugatra átfordítani, a korrupciót végre közösen felszámolni, az országot gazdaságilag az Unióhoz felzárkóztatni...”.
Ezt követően a baloldali ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjének politikai „átalakulása” abban csúcsosodott ki, hogy kifejtette: „Jézus Krisztus is baloldali ember volt”, a 2022-es országgyűlési választások után pedig „szó sincs arról, hogy egy konzervatív kormány alakulna Magyarországon”. Szintén sokatmondó, hogy Márki-Zay a közel egy évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenccel folytatott megbeszélésén rávilágított:
„azért dolgozom, hogy a DK ne a legerősebb ellenzéki, hanem a legerősebb kormánypárti frakció legyen”.
Paktum a régi baloldallal
Márki-Zay Péter ambiciózus politikusként felismerte, milyen lehetőséget kínál számára a 2010 óta jelölthiányban szenvedő baloldal. Benevezett az előválasztásba, politikai karrierje előmozdítása érdekében szövetségre lépett azokkal a balliberális politikusokkal – Gyurcsány Ferenccel az élen –, akik hatalomra kerülésük esetén a jobbközép politikával homlokegyenest ellenkező irányba haladnának. Néhány példát említve:
- nyitnának a bevándorláspárti politika felé,
- felszámolnák a nemzeti kormány által megteremtett családtámogatások és otthonteremtés rendszerét,
- növelnék az embereket és vállalkozásokat érintő közterheket, vagy
- a nemzeti érdekek érvényesítése helyett Brüsszel elvárásainak igyekeznének megfelelni.
Mindezek
a konzervatívabb jobboldal, illetve a mérsékelt, középen álló választók számára egyaránt elfogadhatatlanok.
Taktikai cserék, változatlan politika
A Gyurcsány Ferenc vezette ellenzéki tömb lehetőséget lát Márki-Zay Péterben. Ha Karácsony Gergelyt vagy Dobrev Klárát nem fogadja szívesen a közvélemény, mert szorosan kötődnek a 2010 előtti baloldalhoz, talán szerencsésebbek lehetnek egy nehezen besorolható, ingadozó politikai identitású, kevésbé ismert jelölttel. Mindez azonban nem változtat a tényen, hogy a lassan váltópárttá emelkedő Demokratikus Koalíció és baloldali szövetségesei (MSZP, Párbeszéd, Momentum, LMP) politikája ugyanaz. A frontvonal gyorsan cserélődik, ahogy cserélődött a 2018-as választásokat megelőzően is a politikai-ideológiai háttér, a célrendszer azonban változatlan.
A magyar baloldal, illetve az ellenzéki oldal egésze elmulasztotta a szembenézést a 2010 előtti Gyurcsány-korszak hibáival, mulasztásaival. Nem élt a megújulás lehetőségével, ezért most önkéntelenül is újrateremti, újra életre kelti az egyszer már megbukott baloldali politikát. Szembenézés híján a kormányfőjelöltekkel történő taktikai, politikai játék vette át a valódi politikai újrakezdés, az ellenzéki oldal újradefiniálásának szerepét.